Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kádár Béla: A Közép-Európa-fogalom újjászületésének gazdasági értelméről
folyási övezet fogalma és gyakorlati tartalma azonban mindig is egybeesett azzal a képességgel, amellyel az egyes hatalmak ki tudták tölteni a hatalmi tereket, s alakítani tudták e befolyási terekben kialakuló folyamatokat. A történelem arra már választ adott, hogy mely hatalmak tudják vagy nem tudják gazdasági, műszaki, pénzügyi, kulturális, szervezeti tartalommal kitölteni a közép-európai térséget. E történelmileg nem ismeretlen felismerés meggyökerezése is új kereteket, feltételeket teremthet a közép-európai szubregionális folyamatok számára A Szovjetunió közép-európai érdekviszonyai nem elsődlegesen gazdaságiak. A jelenlegi formáció és együttműködési rendszer már nem tud érdemben növekedési energiákat mozgósítani a Szovjetunió fejlődése számára. Az említett globális biztonsági szempontokon túlmenően a Szovjetunió vélelmezhető Európa-politikáját elősegítenék az olyan fejlemények, amelyek több semleges vagy demilitarizált országot vinnének közelebb a nyugat-európai együttműködés belső szféráihoz. Ilyen fejlemények nyilvánvalóan csökkentenék az Európa-erőd, a nyugat-európai katonapolitikai és politikai integráció veszélyét. Ha a közép-európai országok útja az Európai Közösséghez az EFTA-n vagy az átalakított EFTA-n keresztül vezet, ez a gorbacsovi felfogású Európa-ház megalapozását sem gátolja. Jóval nehezebb az NSZK lehetséges közép-európai érdekviszonyainak megítélése. A két német állam egyesítésével szembeni szélesebb körű ellenállás, az NDK integrálásának tetemes költségei s nehézségei fékezik az NDK központú nyugatnémet törekvések dinamikáját. Az NDK integrálása, de egy erőteljesebb Németország központú közép-európai övezet kialakulása sem kompenzálhatná az NSZK-t a nyugat-európai orszá- gohoz fűződő szálak esetleges meggyengüléséért. A francia Európa-politika természetszerűleg az európai és a nyugateurópai erőegyensúly szempontjából szemléli a közép-európai fejleményeket. Leplezetlenül megjelennek az NSZK esetleges térnyerésével s a francia ihletettségű politikai integráció felvizezésével kapcsolatos hagyományos francia aggodalmak. A francia gazdasági érdekek szempontjából sem kedvező az európai gazdasági dinamika esetleges eltolódása a Duna- medence s az Alpok—Adria övezet felé. Nagyobb megértést várhat az összeurópai együttműködés középeurópai vetülete Olaszországtól, mely az újtípusú szubregionális együttműködés egyik jelentős haszonélvezője lehet, s egyszersmind lehetőséget kaphat a nyugatnémet gazdaságtól való erőteljes függőség csökkentésére s a korábban periferizálódott észak-adriai országrész gyors-ütemű fejlesztésére. Jugoszláviában a többi közép- és kelet-európai országban kialakuló 21
