Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Nagy Miklós - Póti László: Demokrácia és reform Európa keleti felében
Nyugat-Európa a lengyel és a román iparosítási hullám beruházási és hiteligényeit politikai okok miatt kielégítette. Románia esetében a „fejlődő szocialista” ország koncepciót meghirdető, a kommunista ortodoxia szellemében rendszerét kiépítő N. Ceausescu a Szovjetunióval szembeni látszólagos szembenállásának árát fizettette meg nyugati partnereivel. A nyugatnémet Ostpolitik, a Szovjetunióval és Lengyelországgal történt megegyezés, a berlini négyhatalmi megállapodás, a belnémet párbeszéd létrejötte megnyitotta az utat az általános kelet—nyugati közeledés előtt. A hetvenes évek elejének szovjet—amerikai enyhülésével párhuzamosan 1972 őszén, a csehszlovákiai akció távoli következményeként dogmatikus fordulatra került sor a közép- és délkelet-európai régió államaiban. A ..munkásosztály érdekképviseletének előtérbe kerülése”, a „fejlett szocialista társadalom” felépítésének meghirdetése, az adminisztratív ellenőrzés erősödése a Nyugat felé való nyitás hatását kívánta ellensúlyozni. Az 1975. évi helsinki Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletet megelőző időszakban az „ideológiai harc éleződéséről” szóló elméletek, a nyugati „fellazítással" szembeni védekezés került előtérbe a kommunista pártok ideológiai titkárainak egyeztető fórumain. Az „eurokommu- nizmus” 1975—76-os megjelenésével, az 1973-as olajárrobbanás következtében kiéleződő gazdasági problémákkal szemben a szovjet vezetés a politikai „egyeztetés” szálainak szorosabbra fűzésével válaszolt. 1978—1979-re a brezsnyevi Szovjetunió politikai mozdulatlanságba merevedett. A korszak kezdetén még sokan bíztak a gazdasági fellendülésben, a változásokban, a reformokban. Másfél évtized múltán azonban a megújulásra való képesség teljes hiánya nyilvánvalóvá vált. A kelet— nyugati közeledésnek az afganisztáni beavatkozás előtti utolsó hulláma, a gazdaságirányítási rendszerek „tökéletesítésének”, illetve Magyarországon a reform folytatásának az igénye nem feledtethette, hogy kelet-európai térség rendszerei eljutottak politikai és gazdasági teljesítőképességük végső határáig. Tito halála 1980-ban, a Szolidaritás 1980. augusztusi megszületése, már jelezték Jugoszláviában és Lengyelországban a politikai válság nyílt felszínre törését. Szinte egyidőben vált fizetésképtelenné Lengyelország, Románia és Jugoszlávia, az adósságválság szele 1982 tavaszán Magyarországot is meglegyintette. Az enyhülés és a belső reform korlátái egyszerre jelentkeztek. Lengyelország nemzetközi státusát meghatározta, hogy csak „szocialista” szomszédai vannak, a Szovjetunió és Németország közé szorult. Részvétele az 1963-as csehszlovákiai beavatkozásban nem tette lehetővé a Varsó—Prága—Budapest tengely kialakulását. A gazdasági nehézségek a társadalmi elégedetlenség felszínre törésében nyilvánultak meg 1968-ban, s később 1970-ben, 1976-ban, de Gierek „második Lengyelországot” felé13
