Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kádár Béla: A Közép-Európa-fogalom újjászületésének gazdasági értelméről
zete is piacgazdálkodás lesz, de „nemzeti módra”, azaz lengyel, magyar, csehszlovák, jugoszláv, észt stb. módra, az egyes országokban kialakult sajátosságok, célszerűségek és mozgáskorlátok alapján. A gazdaságkör- nyezet a nemzetközi együttműködés irányzatait és formáit is befolyásolja, s serkenti a hasonló irányítástechnikájú országok közötti kapcsolatokat. Az átmeneti időszak másik s talán alapvető külgazdasági összefüggését a nyugat-európai országok fogadókészsége, illetve a közép-európai országok integrációs partnerválasztási felkészültsége határozza meg. A nyugat-európai fogadókészséget illetően nem csupán a múlt tapasztalatai jelzésértékűek. A jelenben is bizarr módon nagyobb mértékű nyugateurópai befogadókészség tapasztalható a 16—17. században Nyugat-Eu- rópa meghódítására törekvő Törökország, mint a török inváziót 1683-ban feltartóztató Ausztria, vagy a török hatalom feltartóztatásában történelmileg kivérző Magyarország iránt. A békés átmenet időszakával együtt járó közép-európai vegyesgazdaság és vegyes irányítástechnika „megmentésére” a nyugat-európai térség középtávon eleve nem hajlandó. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a világgazdasági nyitás, a liberalizáció, az erőforrások átcsoportosítása, a közép-európai alkalmazkodóképesség, a társadalom felkészítése a nyugat-európai versenyre szintén időigényes. A meglévő és a politikai változások függvényében növelhető nyugateurópai fogadókészség és közép-európai felkészültség eredőjeként a nyugat-európai reintegrálódás szakaszos megközelítéseket tesz ajánlatossá. A szakaszos megközelítés keretében az egyes közép-európai országok fokozatosan jutnak el az európai együttműködés lazább, szelektív preferenciákat nyújtó fokozataitól a szorosabb társulási formákig, majd a teljes jogú tagságig. A szakaszos megközelítésben természetesen az a lehetőség is rejlik, hogy a piacgazdálkodás és az alkalmazkodás sebességének és eredményességének függvényében az egyes közép-európai országok sorrendiségben, időpontokban léphetik át az egyes szakaszhatárokat. A közép-európai együttműködés tehát sajátos „parkolópályát” jelenthet az összeurópai együttműködés szorosabb formáira felkészülő, váró országok számára. Az új Európa politikai és gazdasági arculatának megteremtéséhez szükséges átmeneti szakasz tehát célszerűvé teszi az átmenet végrehajtásán munkálkodó, de az Európai Közösség keretein kívül maradó középeurópai országok közötti együttműködés elmélyítését. Ennek egyik fő sávját jelentheti egy közép-európai szabadkereskedelmi övezet, vagy a jelenlegi EFTA kibővítése a megújhodás útján járó közép-európai országokkal. Nemcsak a szubregionális, hanem a globális integrálódást is elő18