Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Nagy Miklós - Póti László: Demokrácia és reform Európa keleti felében
ta a Alois Indra „munkás-paraszt kormányának” kinevezését. így megérkezett a „segítség”, de senkinek sem használt. A CSKP XIV. kongresszusa augusztus 22-én új Központi Bizottságot választott, Csehszlovákia népei a bevonuló hadseregekkel szemben passzív rezisztenciát tanúsítottak. Dubceket és vezetőtársait Moszkvába szállították, ahová 23-án Svo- boda elnök is megérkezett. A „furcsa” tárgyalásra a megosztott és megfélemlített csehszlovák vezetők — akiket a Pravda két nappal azelőtt még a CSKP kisebbségbe szorult jobboldali, opportunista főkolomposainak nevezett — egyenesen a börtönből érkeztek. A helyzet mindkét fél számára megalázó volt: a szovjet pártvezetők kénytelen-kelletlen azokkal tárgyaltak, akiket, a „testvéri segítségnyújtással” meg akartak buktatni; Dubcek és társai viszont letartóztatásuk és meghurcoltatásuk után vállalták a „konszolidáló” szerepét, vagyis saját maguk felszámolását. A csehszlovák vezetők, az összetört Dubcek teljes kapitulációja után amint az az 1968. augusztus 28-án nyilvánosságra hozott csehszlovák—szovjet közös nyilatkozatból kitűnik, elfogadták a szovjet csapatok „ideiglenes” Csehszlovákiában állomásoztatását, amiről pár hét múlva szerződést írtak alá. (Ezt követően a másik négy tagállam kivonta Csehszlovákia területéről katonai alakulatait.) A csehszlovákiai beavatkozás a régió reformfolyamataira súlyosan hatott. Csehszlovákiában a „normalizáció”, amely a „nyugalom és mérséklet” jelszavával ment végbe, 1989 őszéig lehetetlenné tette a politikai és gazdasági reformokat, a külső és belső nyitást. 1969 áprilisában Dubceket leváltották, egy évtized alatt ötezer embert ítéltek el politikai okok miatt és félmillió párttagot zártak ki. „A kapituláció doktrínája a nemzet hanyatlásához vezetett” -— írta Pavel Tigrid. Magyarország egyedül maradt gazdaságirányítási reformjával. A román külpolitika „eltéréseit” a Szovjetunió az „elviselhető bosszúság” korlátái közé szorította: Románia visszatért a Varsói Szerződés és kommunista mozgalom tanácskozásaira. A kelet-nyugati közeledést ugyan a csehszlovákiai akció nem zavarta meg (Michel Debré „accident de par- eours”-nak minősítette), viszont a gazdasági reform helyett a térség országai — Lengyelország, Románia — magas gazdasági növekedési ütemű újabb feszített iparosítási hullámot indítottak el. A Szovjetunióban nemcsak a gazdasági reform gondolata került le a napirendről, hanem a sztálini örökség bírálatának beszüntetésével visszatértek az ideológiai ortodoxiához. A reformtörekvések 1968—1972 közötti kelet-európai visszaszorulása az 1969. márciusi budapesti felhívással induló európai biztonsági és együttműködési tárgyalásokat nem akadályozta. Az Egyesült Államok és 12
