Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Rathmanné Túry Mária: Paul Luif: Semlegesek az EK-ba? A nyugati-európai integráció és a semleges államok

egy ilyen döntés nehéz helyzetbe hozná. — A következő probléma az Európai Politikai Együttműködés. Szigorúan jogi szempontból ez nem jelenthetne gondot, hiszen itt csak konszenzus alapján születhet dön­tés, tehát egy semleges ország vé­tójoggal élhetne. Reálpolitikailag azonban ez nem járható, hiszen a fentiekből az következne, hogy az EK összességében csak semleges külpolitikát folytathatna, ez azon­ban a tagállamok többségének ér­dekei és a jelenlegi világpolitikai helyzet alapján abszűrd feltétele­zés. — Problémát okozhat a Szov­jetunió negatív beállítottsága egy semleges ország EK-tagságát ille­tően. Jóllehet Ausztria esetében — Luif szerint — a Szovjetunió nem alkalmazna retorziókat (egyetlen közvetlen nyomásgyakorló eszköz a szovjet földgázszállítás leállítása lehetne), a Keletről jövő kritika az osztrák belépés esetén főleg azzal a közvetett kihatással járna, hogy Ausztria elveszthetné a számára fontos „híd-szerepet” Kelet és Nyugat között. — Luif rámutat, hogy a tartós semlegesség kötelmei nem olyan egyértelműek, hogy kizárható len­ne minden kétes eset vagy vitás megítélés. Ezért szükséges lenne, hogy a semleges országok újraér­telmezzék a tartós semlegességből fakadó minimum követelményeket, s az EK-hoz való közeledés szem­pontjából mérlegeljék azokat. Két­séges azonban, hogy a három sem­leges ország (és esetleg Finnor­szág) ki tudna-e alakítani olyan közös álláspontot, amelyet az EK- tagságért való folyamodáskor és a tárgyalások során valamcnnnyien képviselni tudnának. Az Európai Közösség részéről nyilvánvaló, hogy az EFTA-ália- mokkal való kapcsolatfelvételben elővigyázatosan jár el, s semmifé­le különleges szabályozás (amit Ausztria például a hatvanas évek­ben remélt, de alaptalanul) ma nem jöhet szóba. Az EK nem szán­dékozik precedenst teremteni a különleges bánásmódra és az egy­séges szabályozási elvek fellazítá­sára. Pia Ausztria számára sike­rülne megoldást találni, az egyút­tal a többi semleges állam számá­ra is mérvadó lesz. Az EK azt is értésre adta, hogy az EK—EFTA államok 1984-es közös luxemburgi nyilatkozatában célul kitűzött eu­rópai gazdasági térség terve nem azonosítható a nagy belső piaccal, s az EFTA-val való kapcsolatépí­tés nem jár kedvezményezésekkel a belső piacra való bejutást ille­tően. Végül a szerző — visszatérve ahhoz a módszertani kiindulópont­jához, hogy a nyugat-európai in­tegrációs folyamatokat a kelet­nyugati viszonnyal korrelációban vizsgálja — szcenáriókat vázol fel mind az Európai Közösség lehetsé­ges alakulását, mind a kelet-nyu­gati viszony várható fejleményeit tekintve. 164

Next

/
Oldalképek
Tartalom