Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Rathmanné Túry Mária: Paul Luif: Semlegesek az EK-ba? A nyugati-európai integráció és a semleges államok

Az EK-integráció szcenáriói:

1. A belső piac 1992-re (vagy bizonyos késéssel a kilencvenes évek közepére) létrejön és az Európai Politikai Együttműködés megerősödik. (Ezt tartja a legvalószínűbbnek.)

2. Az EK-integráció tovább fokozódik és egy európai szövetségi államhoz vezet. (Ez a legkevésbé valószínű.)

3. Nehézségek lesznek a belső piac létrehozásában, s az államok közötti határok nem egykönnyen bonthatók le; ezért elképzelhető egy „két- sebességes” közösség, amelyben az országok egy csoportja szorosabban kooperál. (Ez ellen a később csatlakozott déli államok már eleve tiltakoznak, mert attól tartanak, hogy másodosztályú EK- tagokká degradálódhatnak; ha ez mégis bekövetkezik, a több szintű integráció újabb feszültségeket kelt majd.)

A nemzetközi kapcsolatok szcenáriói:

1. A kelet—nyugati enyhülés folytatódik, a tömbök azonban megmaradnak és kapcsolataikban egy romló tendencia sem kizárt. A NATO-ban a nyugat-európaiak súlya erősödik, s bizonyos önálló szerepük lesz az Egyesült Államokkal szemben. (Ezt ítéli a legvalószínűbb fejleménynek.)

2. A fejlődés — különösen a Szovjetunióban — a tömbök felszámolásához vezet. Kelet- és NyugatEurópa között szoros együttműködés jön létre. (Ez a legkevésbé valószínű.)

3. Az enyhülés folytatódása helyett újabb feszültségek keletkeznek Kelet és Nyugat között (lehetséges ok: Gorbacsov reformpolitikájának nehézségei vagy sikertelensége). Ez esetben az Egyesült Államok jelenléte Nyugat-Európá- ban a jelenlegi szinten marad.

A szerző a szcenáriókat csak felvázolja, de a két szcenárió-sor ösz- szekapcsolását és egymásra vetítését nem végzi el, s a semleges országok alternatíváit is csak részben köti a szcenáriókhoz. Az elemzés lehetőségei itt kihasználatlanul maradnak. A legfontosabb következtetést azonban megfogalmazza: a semlegesek kapcsolódási esélye az első EK-szcenárió esetén azon múlik, hogy van-e mód és szándék arra, hogy az Európai Közösségben elkülönítsék egymástól a biztonság politikai és gazdasági aspektusait, illetve a katonai szférát. Végső soron a semleges országok EK-tagsá- ga szempontjából a fő probléma abban a kérdésben rejlik, hogy az Európai Közösség a nyugati szövetség biztonságpolitikájának kérdéseit kiemeli-e az EK-keretekből. Ha a „tizenkettek” véleménykülönbségei meggátolnak egy ilyen döntést, akkor az Európai Közösség kapuján kopogtató új jelentkezők felvétele rendkívül elhúzódhat, és a semleges országok esetében lehetetlenné is válhat. Ezért újra felmerülhet, hogy az Európai Kö1G5