Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kádár Béla: A Közép-Európa-fogalom újjászületésének gazdasági értelméről
Az idestova két évtizedes múltú nosztalgiahullám a Duna-medencé- iben például kiemeli a múltból a Bregenztől Brassóig, Csernowitztól Raguzáig terjedő közép-európai regionális együttélési rendszer képét, .hiszen aligha vitatható, hogy e rendszer állami keretéül szolgáló Osztrák—Magyar Monarchia felbomlasztása után létrejött nemzei utódállamok, majd a második világháboú utáni képződmények a korábbinál kedvezőtlenebb fejlődési kereteket nyújtottak a térségben élő népek számára. Korántsem véletlen, hogy az elmúlt fél évszázad nemzetek közötti kereskedelmi versenyében a legnagyobb arányú pozícióvesztést, a szerkezeti lemaradás ollójának legnagyobb mértékű kinyitását Anglia, Argentína, Uruguay (azaz a hanyatló brit nemzetközösségi rendszerbe leginkább beágyazott országok) mellett a különösen külgazdaságérzékeny s viszonylag fejlettebb Csehország és Magyarország szenvedte el. Hasonlóképpen nem véletlen az sem, hogy a közép-európai nosztalgia az általános növe- ’kedési-egyensúlyi-strukturális-erkölcsi-politikai és civilizációs válság által leginkább sújtott országokban erősödött fel a legnagyobb mértékben. A visszatérés a történelmi forrásokhoz, az identitáskeresés persze nemcsak társadalompszichikai és nem csupán közép-európai jelenség. A világgazdasági globalizáció, a technológiaintenzív világgazdasági növekedés világszerte együtt jár a kapcsolattartási formák gazdagodásával, a települések, tartományok, országrészek, vállalatok, szakmák, lakosság- csoportok közötti közvetlen kapcsolatok elmélyülésével. A történelem szereplői —■ az eddigi tapasztalatok szerint — csupán szakadatlanul megújuló, rugalmas társulásokkal, koalíciókkal tudnak választ adni a globális rendszerekben működő s globális jellegű technikai-pénzügyi-keres- kedelmi hatalom kihívásaira. A szubregionális, esetünkben közép-európai kapcsolatok, a skandináv, mediterrán, balkáni, dél-atlanti övezetekhez hasonlóan a globalizálódó világgazdasági környezet szívóhatásával szemben kívánnak védőernyőt, szubregionális ellenpontot képezni a globális erőtérben működni kénytelen kis országok, kisvállalatok számára. E folyamatokat felfoghatjuk az integrálódó világgazdaság demokratizálódási vetületének, követelményének. A globális folyamatok más oldalról is befolyásolják a Közép-Európa- ,gondolat időszerűségét. A hatalompolitika számára Vietnám és Afganisztán szemléltette a katonai erő alkalmazásának megnövekedett költségeit, korlátáit, célszerűtlenségét a nemzetközi erőviszonyok alkalmazásában. Korunkban a nemzetközi erőviszonyokat a műszaki-gazdasági potenciál befolyásolja. E folyamatok felismerése a nagyhatalmi magatartásban is a konfliktuselkerülési törekvéseket erősíti fel, ez tükröződik a nemzetközi katonapolitika, stratégiai doktrínaalkotás új irányzataiban. Nem igényel bővebb bizonyítást, hogy a háborús veszély vagy hideg15
