Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kádár Béla: A Közép-Európa-fogalom újjászületésének gazdasági értelméről
háborús konfliktusveszély meggyengülése, eltűnése is lazítja a korábbi szövetségesi rendszereket: Nem kíván szigorú frontképzést, „együttme- netelést”, felerősíti a különféle szövetségi, gazdasági rendszerekhez tartozó országok közötti együttműködést, s újból életre hív országhatárokon, szövetségi rendszereken túlnyúló szubregionális együttműködési övezeteket a történelmileg és földrajzilag egymásrautaltabb népek között, s egyre inkább mentesíti a kisebb országokat az egyes szövetségi rendszerek, vezető nagyhatalmi partnerek közötti egyértelmű választás kényszerétől. Azaz javítja a kis országok manőverképességét, mozgásterét. Kö- zép-Európában a szükséges stratégiai forgatókönyvek egyik változatának éppen abból kell kiindulnia, hogy a korábbi kötődési rendszernek a feltételezettnél gyorsabb ütemű fellazulása a Monarchia 1918. évi nem várt mértékű és sebességű felbomlásához hasonlóan kedvezőtlen regionális környezetet, „rendszerárvákat”, egymással alig együttműködő, korlátozott alkúerejű és világgazdasági életképességű kis országokat hagyhat hátra megfelelő közép-európai ellenható erők hiányában. Más kérdés persze, hogy a kor megváltozott realitásai tükröződnek-e a jelen gazdaság áramlásaiban? Tudjuk ugyan, hogy volt egyszer egy Kö- zép-Európa, amely nem csupán kávéházi életformát, monarchiasárga középületeket, a nagyobb hatalmaknak alávetett kis népek által teremtett berzenkedő, ironizáló kultúrát jelentett, hanem intenzív gazdasági együttműködést is. A jaltai Európában csaknem teljesen felmorzsolódott a hajdani Közép-Európa. A térség országai közötti egykori horizontális kapcsolatokat beszűkítette a vertikális jellegű keleti és nyugati integráció, amely a kis KGST-országokat a Szovjetunióhoz, Ausztriát, Jugoszláviát és Olaszországot pedig Nyugat-Európa vezető gazdasági hatalmához kötötte. (2. táblázat) A viszonylati arányok alakulása jelzi, hogy a változó világgazdasági realitásokra Közép-Európa nem adott regionális választ. Az egymás közti forgalom aránya az NSZK nélkül alacsony és csökken. Az NSZK kivitelében a KGST-hez tartozó kis országok aránya alig 4, Ausztriáéban 5, Jugoszláviáéban alig 12, Magyarországéban 17 százalék, azaz a KGST- együttműködés négy évtizede ellenére alacsonyabb mint fél évszázada, a kisantant országaival szembeni magyar katonai készülődések időszakában. Más oldalról mind a múlt, mind a jövő szempontjából sem érdektelen, hogy nemcsak Ausztria, hanem Magyarország, Lengyelország és Jugoszlávia közép-európai forgalmának is több mint fele jut az NSZK-ra és az NDK-ra. Mind a fő arányok, mind az eddigi irányzatok jelzik, hogy a hetvenes években felvetett kis KGST nem válasz a megváltozott realitások kihívásaira, s nem racionális alternatíva a tágabb értelemben vett közép-európai együttműködéssel szemben. 16
