Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Dunay Pál: Gerard Holden: A Szovjetunió biztonságpolitikája és a Varsói Szerződés
fogadására, hogy ezen kívül a Szovjetuniót globális biztonsági megfontolások is vezették — így mindenekelőtt az Egyesült Államok Európán kívüli szövetségi szerződései, az ANZUS, a SEATO és a CENTO. Gerard Holden szerint a Szovjetunió a Varsói Szerződés létrehozásával egyben bizonyítani akarta képességét szövetség létesítésére. Ezzel szemben számos Nyugaton közkeletű érvet elvet, így nem tartja indokoltnak azt a feltevést, amely szerint az osztrák államszerződés aláírását követően megszűnt az a lehetőség, hogy a Szovjetunió Magyarország és Románia területén — úgymond, az ausztriai megszállási övezettel való kapcsolat fenntartása érdekében — csapatokat állomásoztasson, s a Varsói Szerződés ezt kívánta pótolni. Megállapítja, hogy a Szovjetunió már 1955 előtt kétoldalú szerződéseket kötött legtöbb szövetségesével, ami ezt lehetővé tette. Ugyancsak cáfolja azt a nyugati véleményt, amely szerint a kisebb szocialista országok katonai erői vagy általánosabban a katonai hatékonyság szerepet játszott volna a szervezet létrehozásában, hiszen gyakorlatilag csak az 1960-as évek elején kezdődött meg a közös katonai tevékenység, attól kezdve voltak rendszeresek a hadgyakorlatok. A Varsói Szerződés intézményei az eltelt több mint három évtizedben nem alakultak döntően át, mindössze egyfajta kiteljesedés volt megfigyelhető. Először 1969- ben hoztak létre több új szervet — egyebek mellett a Honvédelmi Miniszterek Bizottságát —, vélhetőleg az 1968 júliusában Csehszlovákiában a szervezettel szemben megfogalmazott kifogások ellensúlyozására, a multilaterális politikai együttműködés fokozására. Az 1970-es években létesítették a Külügyminiszterek Bizottságát, bár a tagállamok külügyminiszterei már 1959 óta rendszeresen tartottak értekezleteket. Ezt követően 1987-ig nem módosították a szervezetrendszert, ami talán rokonszenvesnek tekinthető. Ekkor leszerelési bizottság létesítését határozták el, amely külügyminiszter-helyettesi szinten ülésezik. Talán különösnek volt mondható, hogy a leszerelésre, fegyverzetkorlátozásra nagy figyelmet fordító szervezet korábban nem rendelkezett ilyen szervvel. Gerard Holden szerint a Varsói Szerződés igazolást jelent — pontosabban jelentett — a szocialista országokban kialakult válságok rendezéséhez. A Szovjetunió már 1956 után is erre hivatkozott, s ekkoriban tett nyilatkozatai a szocialista internacionalizmusról ennek az akciónak az igazolását jelentették. Feltételezi, hogy az 1960-as évek elejétől a szervezet közös hadgyakorlatai azt a célt is szolgálták, hogy hasonló helyzetben a jövőben a Szovjetunió ne maradjon magára. Valójában azonban ez a megállapítás két vonatkozásban is pontosításra szorul. Egy152
