Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 1. szám - Kádár Béla: A Közép-Európa-fogalom újjászületésének gazdasági értelméről

zuló, megkésve s torzultan modernizálódó, ma még kezdetleges in- dusztriális társadalmakra, némi malíciával ipari múzeumokra;

— kultúra szempontjából a latin—germán, illetve a görög—szláv örökségből átitatott társadalmakra.

Európa fejlődéstörténeti örökség szempontjából eltérő nyugati és keleti fele között kiterjedt, átmeneti zóna alakult ki a Balti-tenger és az Adria között húzható tengely mentén, amelyet az etnikum, kultúra, gazdasági modell, politikai intézményrendszer elemeinek sokfélesége, a közepes fejlettség színvonala jellemez. E közbenső európai övezet túlnyúlik ország- és szövetségi rendszerhatárokon, s magába foglalja a Szovjetunió balti peremsávját, a Kárpátokon inneni részét, Lengyelországot, az NDK-t, Csehszlovákiát, Ausztriát, Magyarországot, Északnyugat-Jugoszláviát, Északkelet-Olaszországot. E régió formációelmélet szempontjából nem azonosítható sem Nyugat-Európával, sem Kelet- Európával. Ha elfogadjuk, hogy Európa történelmi szerepét a sokszínűség, az etnikai, kulturális, gazdasági kölcsönhatások intenzitása alapozta meg, akkor Közép-Európa, s ezen belül a Kárpát-medence sokszínűsége alapján földrészünk legeurópaibb része. E terület sohasem alkotott közös állami egységet, történelmi múltja részben nemzetállamok keretei között, részben Közép-Európán kívüli hatalmi központoktól függőségben alakult, közép-európai tudat nélkül. Aligha vitatható azonban, hogy a közép-európai társadalmak tudatában a térség nem Ázsia előőrseként, hanem a Nyugat keleti végváraként szerepelt. Történelmi sorsközösség önmagában azonban nem indokolná a Közép-Európa gondolat több évtizedes tetszhalál utáni feltámadását. A közgazdaságtan gazdasági kényszerekből, érdekekből fakadó történelmi hajtóerőket vizsgál. A Közép- Európa-fogalom gazdasági indokoltsága, tartalma nem nélkülözheti e hajtóerők vizsgálatát.

A társadalmi-gazdasági folyamatok tágabb értelemben vett kulturális és politikai hajtóerőit is figyelembe vevő helyzetelemzők számára nem titok, hogy a Közép-Európa-fogalom reneszánszában sajátosan ötvöződnek a technológiaintenzív világgazdasági növekedéssel szinte párhuzamosan felerősödő nosztalgiahullámok, gazdasági és hatalompolitikai kölcsönhatások. Politikai ihletettségű történelmi nosztalgiák persze önmagukban korántsem jelentenek hosszú távú történelmi valóságépítést. Csupán a legutóbbi két évszázadban is átélte már Európa a Párizs központéi nyugat-európai, a Berlin központú nagynémet és az Atlantitól a Csendes-óceánig terjedő Moszkva központú hatalmi rendszer álmainak szétfoszlását. A nemzetközi és regionális kapcsolatrendszerben azonban mindig is sajátos hatás-ellenhatás mechanizmusok alakítják az egyes időszakok integratív és dezintegratív törekvéseinek erejét.

14