Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - JOG ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kardos Gábor: Puha egyezmények a nemzetközi kapcsolatokban
Következtetések Könnyen megjósolható, hogy a jogilag nem kötelező megállapodások száma és szerepe nem fog csökkenni az eljövendő években. A nemzetközi kapcsolatok multipoláris rendje nem kedvez a ,,nagy,! terveken alapuló tartós szabályozásnak. Túl sok az egymás szándékait keresztezni képes akarat, nincs lehetőség a hegemónián alapuló harmóniára. Ugyanakkor az ad hoc jellegű irányítás igen veszélyes funkcionális zavarokhoz vezethet. A megállapodás — igen sok esetben — a viszonylagosság elfogadása a nemzetközi kapcsolatok normatív szemléletében. 1 A COCOM-döntések, illetve a Nemzetközi Valuta Alap készenléti hitelmegállapodásainak vizsgálatára magam is kísérletet tettem, lásd Kardos Gábor: A COCOM szervezete és működése. (Kézirat) 1—24.1. 1988. március (Készült a Kelet—nyugati technológiai tanszferkutatás jogi akadályai c. kutatás számára); Kardos Gábor: A Nemzetközi Valuta Alap általános eszközeinek felhasználására vonatkozó jogi szabályozás változásai. In Jogász Szövetségi Értekezések, 1985. különösen 86—89. 1. 2 A nemzetközi szakirodalom a soft law kifejezést használja. Ezzel az elnevezéssel az a probléma, hogy különbözőképpen alkalmazzák. Felmerül a kérdés, hogy vajon vonhatók-e közös fogalom — soft law — alá a jogilag nem kötelező nemzetközi dokumentumok és az államközi egyezmények bizonytalan normatív tartalmú szabályai? Mi a helyes elnevezés? Ezek a kérdések állnak a — túlzással — névháborúa mögött. R. R. Baxter az első kérdésre igennel válaszol és megállapítja, hogy a soft law fajtáiról van szó.b Ezzel szemben például Prosper Weilc és Bruhács Jánosi csupán a jogilag kötelező megállapodások bizonytalan normatív parancsú rendelkezéseit érti a soft law fogalmán. Ugyanakkor kizárólag a nem kötelező normákra nézve használja ezt a kifejezést René-Jean Dupuye (Dupuy egyébként — máshol — szójátékot is farag: soft law — soft drinkf). Oscar Schächter, illetve Fritz Münch a jogforrásnak nem tekinthető államközi megállapodásokat nem kötelező nemzetközi egyezményeknek,s Friedrich Roessler pedig de facto egyezményeknek11 nevezi. A helyes elnevezéshez a más idegen nyelveken használt kifejezések alig visznek közelebb. Míg a német megmarad a soft law mellett, az orosz puha jog (mjag- koje pravo) az előbbinek csupán fordítása, a franciában az eredeti angol név mellett felbukkan a zöld — éretlen — (droit vert) jog. Ez utóbbi azonban csupán azokra a jogilag nem kötelező megállapodásokra illik, amelyekből egy nap érett (kötelező) nemzetközi jog válhat, így például az ENSZ közgyűlésén elfogadott számos határozatra. Véleményem szerint is célszerű a nemzetközi jogon belüli és kívüli jelenségek szétválasztása, éppen formális — jogforrási — értelemben, hiszen normatív természetükből következően úgyis számos közös elemük van. Mindebből következően két elnevezésre van szükség. A kötelező nemzetközi megállapodásokon belüli bizonytalan tartalmú szabályokat lágy jogként emlegethetjük. Azon esetek miatt azonban, amelyekben egy egyezmény egésze válik „puhává” a kulcsrendelkezés bizonytalan normatív tartalma következtében, a nemzetközi jog maga még nem lesz puha jog. „A nemzetközi jogalkotás — szükségszerűen kompromisszumok sorozata lévén — ritkán követheti egyértelműen a maga belső logikáját. Olyasmit kell egyeztetnie, ami bajosan vagy egyáltalán nem illik össze, és nem rendelheti alá e logika szabályai szerint kevésbé fontos tételt, a másiknak, és hagyhatja ki ennek következtében az egyezmény tervezetéből, ha azt szuverén hatalom képviselője hangoztatja, amely egyezményben való részvételét ennek a 147
