Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - JOG ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kardos Gábor: Puha egyezmények a nemzetközi kapcsolatokban
polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára —, hanem a helsinki záróokmányba foglalt szabályok végrehajtásával kapcsolatos legutóbbi utótalálkozó dokumentumára, tehát politikai normákra hivatkozott. „Döntésének meghozatalakor a Magyar Népköztársaság kormánya figyelembe vette azokat a normákat is, amelyeket az országok — beleértve a saját ország — szabad elhagyására vonatkozóan a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya és az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet bécsi utótalálkozója záródokumentumának humanitárius együttműködési kerete rögzít.”44 Még a menekültek ügyénél maradva, az 1951. évi genfi egyezményhez történt csatlakozásunk előtt, e kérdésben Magyarországra nézve a legfontosabb nemzetközi elvárásokat egy jogilag nem kötelező ENSZ közgyűlési nyilatkozat tartalmazta. Ez az ENSZ közgyűlésének 1967. december 14-én elfogadott 2312. (XXII.) sz. határozata .„Nyilatkozat a területi menedékj ogról”). Az ENSZ közgyűlésének határozataihoz hasonlóan a szakosított intézmények és egyéb ENSZ-szervek ajánlásai is igen fontosak az érvelésben a magyar diplomácia számára. így például a bős—nagymarosi erőművel kapcsolatos vita során a magyar kormány — számos egyéb hivatkozás mellett — kifejezetten utalt az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a vizek szennyezésének, beleértve a határokon keresztüli szeny- nyezést, megakadályozásával kapcsolatos politikáról szóló nyilatkozatára. Ma Magyarország nemzetközi hitelképessége — tehát talpon maradása — a Nemzetközi Valuta Alappal kötendő megállapodástól függ. Ez a segítségnyújtás azért fontos, mert az IMF hajlandósága, a hitelhez társított feltételek (conditionality) révén garanciát jelent a nemzetközi pénzvilág számára, ehhez köti a legfejlettebb 24 tőkés ország is a támogatást. A hitelt felvevő tagállam a költségvetési egyensúlyának helyreállítását szolgáló programjában a Nemzetközi Valuta Alappal együtt bizonyos, időben bontott teljesítési kritériumokban állapodik meg, és az adott állam csak akkor hívhatja le a következő részt a szervezettől kapott kölcsönből, ha az aktuális gazdasági ígéretét beváltotta. A hitelnyújtás lebonyolítása készenléti hitelmegállapodás (stand-by arrengement) keretében történik, amelyet a Nemzetközi Valuta Alap nem tekint jogilag kötelező nemzetközi szerződésnek. Magyarország sorsa tehát egy ilyen puha megállapodáson fordul meg. Az igazság kedvéért ehhez azonban hozzá kell tenni, a szakaszos lehívás nagyon erős kényszerítő mechanizmus a megállapodásban foglaltak végrehajtására, így itt a jogi kötelező erőből eredő esetleges nagyobb biztonság szerepe elenyészik. 146
