Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - JOG ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kardos Gábor: Puha egyezmények a nemzetközi kapcsolatokban
ja. Azt jelenti, hogy a dolgok állása a megalapozott rend részévé vált az érintettek szemében.37 A legitimitás a rutin irányába is mutat. „Azt hiszem, az emberiség legalábbis derékig gázol a napi rutinban. Számtalan örökölt cselekedete, amelyet átabotában halmozott fel és mindmáig nap-nap után ismétel, szokássá válik, ami segít élni és bebörtönözve tart, dönt helyettünk egész életünk során” — írja Fernand Braudel.38 Van azonban valami a rutinon túl is. Erről szól Bródy András eszmefuttatása: „Amikor egyszer Balogh Tamásnak feltettem a kérdést, hogy végső soron mi határozza meg az értelmileg nehezen hozzáférhető morális magatartást, azt, hogy bizonyos dolgokat szívesen cselekszik, másokra azonban végképp nem tudja rászánni magát, akkor a kiváló közgazdász kis gondolkodás után szomorúan így válaszolt: »anyuka mondta«. S ezzel elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a tudatot nem lét, hanem egy másik tudat határozza meg. A lét csak módosítja, de tulajdonképpen egyes generációkban elég felszínesen és csak kevéssé módosíthatja az anyukák hosszú során hozzánk érkező végső cselekvés kódrendszerét.”39 A puha megállapodások érvényesülését — a különböző nemzetközi szervezetek keretében — ellenőrző, beszámoltató mechanizmusok segítik. Az a tény, hogy ilyenek felállításába belemennek az államok, mutatja, hogy általában komolyan kívánják venni a végrehajtás kérdését. (Ez az OECD megfelelő mechanizmusának — a konfrontációnak — is a legfőbb tanulsága.) Igaza van G. J. H. van Hoofnak és de Vey Mestdaghnak, amikor megállapítják: azt a tényt, hogy az államok vonakodnak elfogadni a szuverenitásuk körébe tartozó ügyekbe történő beavatkozást, ellensúlyozza készségük az együttműködésre, amely a kölcsönös függések felismerésén alapul.40 Valóban — teszi hozzá Pieter van Dijk — az inter- dependencia miatt válik szükségessé az együttműködés és annak felülvizsgálata, de nincs semmilyen automatizmus, amely ennek az előrehaladását biztosítaná. Ehhez kell az államoknak az a meggyőződése, hogy az együttműködés és az ellenőrzés hasznai meghaladják a költségeket.41 A puha megállapodások politikai kötelezettségeket hoznak létre. Oscar Schächter egy belső és egy külső hatásról beszél ezekkel kapcsolatban. Belső, abban az értelemben, hogy az államok utasítják tisztség- viselőiket, hogy a jogilag nem kötelező megegyezésekbe foglaltaknak megfelelően járjanak el. így például, amikor az érintett kormányok a helsinki záróokmányban egyetértésre jutottak a gazdasági együttműködés vagy az emberi jogok kérdésében, kölcsönös elvárás keletkezett az egyes államok gyakorlatának a módosítására, arra hogy azok összhangba kerüljenek. így tehát a politikai kötelezettségek adminisztratív és jogalkotási lépéseket is magukba foglalnak. A külső hatás az egyik partner 144
