Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kádár Béla: A Közép-Európa-fogalom újjászületésének gazdasági értelméről
gyorsulása viszont a politikai szférában is megindítja a második világháború után kialakult európai és bizonyos értelemben nemzetközi kapcsolatrendszer átalakítását, Jalta gazdasági és politikai következményeinek orvoslását. A gazdasági és politikai átalakulás hullámainak egymásbasi- mulása teszi sürgetővé a Kelet-Európához már egyre kevésbé, de Nyu- gat-Európához még elégtelenül s egyoldalúan kötődő közép-európai országok nemzeti útkereséseit elősegítő új nemzetközi együttműködési keretek kialakítását. Közép-Európa: a múlt öröksége és a jövő vonzásai A történelmi idő kútjába pillantok aligha vitatják a Közép-Európa fogalom tartalmi indokoltságát. Perlekedés inkább a helyes elnevezés körül alakult ki, a történettudomány, földrajz, politológia „hitéletileg” is tarkított elnevezései ma még igencsak sokfélék. A korszerű közgazda- sági gondolkodás, a térségünkben kibontakozó racionális reformstratégiák vagy szélesebb értelemben modernizációs stratégiák egyik támpontja a fejlődéstörténeti örökség. A Római Birodalom limesei, a karolingi demarkációs vonal, a latin—germán—keresztény kultúra határai több évezrede jelzik gazdasági, kulturális, intézményrendszeri s politikai mércék szerint is az európai régió történelmi kettéosztottságát. Hosszabb visszapillantásban e kettéosztóttság az Ázsia és a kifejlődő Európa közötti háromezeréves történelmi mérkőzés szakaszait, az ázsiai és nyugat-európai formáció változó szakaszhatárait is jelzi. Talán nem felesleges utalni arra, hogy Trója, Szaiamisz, Poitiers (731), Granada (1492), Konstantinápoly (1453), Mohács (1526) Zenta (1697), Moszkva (1812) és Berlin (1945) e történelmi mérkőzés mérföldkövei. Jelek szerint a kilencvenes évek küszöbén a történelem újabb mérföldkőköz érkezett, s a nyugat-európai formáció földrajzi határa ismét elmozdul Kelet felé. E mérkőzés mindenkori eredményeinek függvényében válik szét Európa — gazdasági modell szempontjából szervesen fejlődő piacgazdaságokra és az állam szervező erejével működtetett, az ázsiai formáció elemeivel is átitatott nemzetgazdasági egységekre, ahol mások a játékszabályok, nem, vagy korlátozottan érvényesk a fejlett piacgazdaságokra kidolgozott elméletek; — politikai intézményrendszer szempontjából a jogállamiság keretei között kifejlődő demokratikus, illetve a hatalmi központból irányított, államosított társadalmakra; — gazdaságstruktúra szempontjából a nemzetközi modernizáció mindenkori élvonalához tartozó vagy közelítő, ma már posztindusztriális, informatikai, illetve Keleten tartósan leszakadó, struktúrálisan eltor13
