Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - EK-GAZDASÁG ÉS POLITIKA - Mohi Csaba: Az egységes közösségi belső piac megteremtésére irányuló integrációs célkitűzések alapjai
A Közösségen belüli jelenlegi rendszerben az adók főszabályként azt a tagországot illetik meg, ahol a termék fogyasztásra kerül. Ez úgy valósul meg, hogy az exportnál adómentesítést biztosítanak, az importokat pedig megadóztatják. Példával illusztrálva, valamely NSZK-ban gyártott termék Franciaországba történt exportálása esetén, a francia fogyasztó fizeti meg az adót, nem pedig a nyugatnémet előállító. Következésképpen az adóbevételhez nem az NSZK, hanem a francia adóhatóság és költség- vetés jut. Ebben a megoldásban az NSZK adóhatóság adóvisszatérítést biztosít a nyugatnémet exportőrnek, a francia adóhatóság pedig az importőrre hárítja az adóterhet, aki azután a TVA-láncon keresztül tovább hárítja azt a végső fogyasztóhoz. Ez a megoldás a nemzeti határokat átlépő árumozgás esetében a nemzeti adórendszerhez képest alapvető eltéréseket mutat, holott az egységes közösségi belső piac csakis úgy alakulhat ki, ha az áruk nemzeti piacokon történő vagy határokat átlépő értékesítése azonos módon és egyenlő mértékkel történik. Jóllehet a közösségi tagországok közvetett adóinak rendszere a jogalapot tekintve az értéktöbbletadók bevezetése óta egységes, ugyanakkor tagországonként jelentős eltérések mutatkoznak az egyes TV A-adótételek számát és szintjét tekintve. Ugyanez a helyzet az ún. fogyasztási adók vonatkozásában, különösen az egyes kőolajipari termékek, alkoholtartalmú italok, dohánytermékek stb. esetében. Mindezek egyrészt jelentős versenytorzító hatásúak, és szükségessé teszik a nemzeti határellenőrzés fizikai és technikai akadályának fenntartását. Mindaddig, amíg az egyes nemzeti indirekt adórendszerekben a jelenlegi jelentős eltérések fennállnak, az importált termékek adóztatásának fő szabálya alapvető nemzeti érdek marad. Az egységes közösségi adózási (fiskális) térség megteremtésének szükségét és egyúttal lehetőségeit is a Fehér Könyv az Egyesült Államok 50 tagállamának példájára hivatkozva illusztrálja. Nevezetesen az Egyesült Államok tagállamainak nemzeti adójogszabályai egymástól eltéréseket mutatnak, ugyanakkor azonban ezek az eltérések olyan természetűek és olyan csekély mértékűek, hogy egyrészt nem akadályozzák az amerikai vállalatok egész országra kiterjedő szabad gazdasági tevékenységét és a torzításmentes versenyfeltételek érvényre jutását, másrészt indokolatlanná teszik a tagállamok közötti adócsalásokat és árucsempészéseket. Mindezek azt eredményezik, hogy az Egyesült Államok tagállamai között nincsenek akadályt teremtő fiskális határok. A Fehér Könyv által az Egyesült Államok gyakorlatára hivatkozó célkitűzés abban áll, hogy 1992-re az egymással határos közösségi tagországok közvetett adórendszereiben (értéktöbbletadó, fogyasztási adók és jövedékek) az adótételek tekinteté128
