Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - EK-GAZDASÁG ÉS POLITIKA - Gazdag Ferenc: Külpolitikai integráció Nyugat-Európában (Az Európai Politikai együttműködésről)
mellett10 a politikai együttműködés egyfajta kompenzált sikerterületté vált. A helsinki folyamat sikerében — igaz, erős amerikai támogatással — nyugati oldalon Nyugat-Európa vezető szerepet játszott, s a helsinki záróokmányt 1975-ben a soros elnök, az olasz Aldo Moro nemcsak Olaszország, hanem a kilencek nevében is aláírhatta. A közel-keleti válság megoldását egyoldalúan a Camp David-i folyamat keretében erőltető amerikai politikával szembeni nyugat-európai tartózkodás erőteljes amerikai bírálatokat váltott ki. Erőteljesebben fogalmazódott meg az új gazdasági világrend iránti igény. A geopolitikailag érzékeny és az energia-, valamint nyersanyagellátás szempontjaira figyelő nyugat-európai politika számára a loméi egyezmény egyértelmű siker, míg a közös mediterrán-politika kialakítása inkább kudarc lett. Az EPC könnyedén alkalmazkodott az első kibővüléshez (Dánia, Írország, Nagy-Britannia) és határozottan támogatta a görög, a spanyol és a portugál csatlakozási kérelmeket. Ugyancsak a külpolitikai kontaktusok intenzitását erősítette az Európa Tanács létrehozása (1974), az Európai Parlament közvetlen választásának javaslata (1976), valamint az European Monetary System létrehozása is. 3. 1979—1985. A jelzett bő fél évtized során a nyugat-európai integráció egésze, de különösen az EPC komoly kihívások sorával nézett szembe. Egyre világosabbá vált, hogy tovább nem tarthatók a korábbi évtizedekben kialakított integrációs prioritások. A hatvanas évek során az egyik legfontosabb közösségi területnek tekintett mezőgazdaság (közösségi agrárrendtartás) nemcsak mindenféle kibontakozás pénzügyi feltételeit rontotta, hanem mind nagyobb tehertételt jelentett a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban is. Az EK megmerevedett agrárpolitikája a 80-as évek közepére önmagát lehetetlenítette el: a Közösség nem tudta előteremteni a fölöslegeket termelő mezőgazdasági működéshez szükséges támogatásokat. Ezzel párhuzamosan kiütköztek az EK versenyképességi problémái, amelyek a költségvetési kiadások szerkezetének átalakítását szorgalmazó érdekcsoportokon keresztül a korábbi struktúra radikális újragondolására ösztönöztek. A mind szélesebb körben terjedő europesszimizmus légkörében e törekvéseket támasztották alá a nyugat-európai integráció romló növekedési, strukturális és beruházási mutatói a világ dinamikusan fejlődő régióihoz viszonyítva.11 Az integrációs folyamatokban tapasztalható visszarendeződés, a tartósan kedvezőtlenül alakuló belső teljesítmények, a munkanélküliség tartósan magas szintje, a nemzetközi versenyképesség csökkenése, s a világgazdasági marginalizálódás kézzelfogható veszélyének felismerése mind nemzetgazdasági, mind pedig regionális szinten a korábbinál radi101
