Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - EK-GAZDASÁG ÉS POLITIKA - Gazdag Ferenc: Külpolitikai integráció Nyugat-Európában (Az Európai Politikai együttműködésről)
hogy dolgozzák ki a külpolitikában megvalósítandó együttműködés részleteit. A belga É. Davignon vezetésével működő bizottság jelentésének 1970 júliusáig kellett elkészülnie, s többen ezt a dátumot tekintik az EPC születési dátumának. Az EK miniszteri tanács által 1970. október 27-én elfogadott ún. luxemburgi jelentés8 egyébiránt mindenekelőtt az EPC eljárási problémáit kívánta rendezni, s ennek érdekében három célt fogalmazott meg: — a rendszeres konzultációkon és információcserén keresztül a nagy nemzetközi problémák „jobb közös megértését”, — a nézőpontok harmonizálásán át a nemzeti álláspontok összehangolását, és végül — de az előbbieknél jóval óvatosabb formában — — közös cselekvési irányok kidolgozását. Szinte egy szó célzást sem találunk a jelentésben arra, hogy a Hatok miként fogják érinteni a NATO-hoz tartozó biztonság és védelem kérdését, amelyek pedig a frissen alakuló bizottságok és munkacsoportok figyelmét ugyancsak leköthették, tekintve, hogy a 70-es évek elején a nyugat-európai politikai együttműködést erőteljesen motiválták a külső tényezők. Többek között olyanok mint az arab államok olajembargója (amely értelemszerűen jobban sújtotta az energiahordozók terén erősen függő helyzetben lévő Nyugat-Európát) az Ibériai félsziget két államának kitörése a Franco-, illetve a Salazar rendszerből, aztán a nyílt konfliktusig menő vita Görögország és Törökország között Ciprus kérdésében és végül, de egyáltalán nem utolsósorban az enyhülési folyamat kibontakozása Európában. Az 1973-ra kilenc tagúra bővült Közösség külpolitikai koorcinációjának homogenizálódását mutatja például az ENSZ-beli azonos szavazások növekvő aránya,9 vagy akár a helsinki folyamatokban tapasztalt összehangoltságuk. A Kilencek már 1973 januárjában, tehát a CSCE előkészítő fázisában közös javaslattal jelentkeztek, s ez az összehangoltság jellemezte aktivitásukat a továbbiakban is mindhárom kosár tartalmát illetően. Kevésbé mondható sikeresnek az EPC működése a Közel-Kelettel (a 4. arab—izraeli háború és következményei), valamint a Távol-Kelettel (vietnami háború, pakisztáni polgárháború, Bangladesh elismerése, Kína ENSZ-felvétele stb.) kapcsolatban. 2. 1974—1979. Ebben az időszakban az EPC a közös piaci tagállamok számára stabil keretté vált, amelyen belül kicserélhették nézeteiket, összehangolhatták nemzeti álláspontjaikat a nemzetközi folyamatokat illetően, sőt időnként közös fellépéseket is tettek. A hetvenes évek második felében a gazdasági téren lelassuló, sőt egyes területeken visszaforduló integrációs tendenciák 100
