Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kádár Béla: A Közép-Európa-fogalom újjászületésének gazdasági értelméről
tott európai országok között. Ma még az egységes piac és az összeurópai együttműködés eltérő prioritásaiból adódó kockázatok korántsem küszö- bölődtek ki. Az „Európa-erőd” körüli aggodalmak egyértelmű eloszlatása nélkül belpolitikailag is nehéz az egyes közép-európai országokat felkészíteni a stratégiai reintegrálódásra. Magyar szempontból jelentene elsődleges problémát az osztrák—magyar speciális viszony megromlása Ausztria csatlakozásának esetleg kedvezőtlen formája esetén. Válaszadás kelet-európai módra A nyolcvanas évek második felének nemzetközi közvéleményében elterjedt az a vélemény, hogy az új világléptékű folyamatok kihívására a vén Európa nyugati fele a regionális integráció elmélyítésével, Kelet-Európa viszont a KGST együttműködési rendszer fokozódó szétesésével válaszolt. A regionális együttműködés szintjére összpontosító szembeállítás kétségkívül frappáns, de csak részben jellemzi az Európa keleti felében kibontakozó társadalmi-gazdasági folyamatokat. Ezek leírhatók az átfogó regionális válság fogalmi rendszerével. E válság részben a gyökerek természetével, a sztálini és a posztsztálini modell eleve meglévő torzulataival, a fejlettebb közép-európai társadalmakra rátelepített ázsiai formáció növekedési kórgerjesztő hatásaival, a kialakult formáció korlátozott megújulóképességével, a világléptékű kihívásokra adott rossz válaszaival s a nemzetközi erőviszonyok változásaival függ össze. a) A létező szocializmus Közép- és Kelet-Európábán kialakult formái a második világháború utáni két évtizedben, speciális hajtóerőkre támaszkodva (háború utáni túlélés életenergia-felszabadító hatása, kisajátítások, fogyasztásvisszafogás, mezőgazdasági, infrastrukturális fejlesztési erőforrások átcsoportosítása, eladósodás) bizonyos mértékig még táplálták a nemzetközi felzárkózás folyamatait. A hetvenes, majd különösen a nyolcvanas években azonban mind általánosabbá váltak a térségben kialakult társadalmi-gazdasági modell működési zavarai. A működőké- pességi zavarok legelőször és legláthatóbban a gazdaság növekedési teljesítményeinek romlásában, a műszaki-strukturális lemaradásban, a növekvő költségvetési és külgazdasági egyensúlyhiányban, valamint a gazdaság természeti és társadalmi környezetének (egészségügy, oktatás, értékrend, életvitel stb.) romlásában, erősödő világgazdasági periferizáló- dásban jelennek meg. A KGST-országok múltbeli reformtörekvései e működési zavarokat kívánták orvosolni; korábban a modell „tökéletesítésével”, majd a külgazdasági alkalamazkodóképesség vélt erősítésével. Ugyanakkor nem lehet említés nélkül hagyni, hogy a mind nagyobb sebességgel szaporodó társadalom-pszichikai válságjelek, a kiúttalanság ér9
