Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kádár Béla: A Közép-Európa-fogalom újjászületésének gazdasági értelméről
•zete, a hatalom tanácstalansága az átmenet alakításában egyszersmind olyan új helyzetet érlelt meg, amely már nem írható le a felülről irányított reformok fogalmi rendszerével, a fejleményeket mindinkább az alulról jövő nyomás, az utcákon kialakuló tömegmozgalmak sponteneitá- sa irányítja. A működőképességi zavarok eltérő formái és intenzitása s a reformtörekvések heterogeneitása indokolttá teszi a térségben kibontakozó folyamatok egymással összefüggő különböző dimenzióinak megkülönböztetését. b) A KGST-országok fejlődési pályája még mindig a század első felére jellemző anyag-, energia- és izomerőigényes tömeggyártó tevékenységek túlsúlyát tükrözi. E fejlődési pálya az új technológiák, világgazdasági fejlődési irányzatok kihívásainak szaporodása nyomán szélesedő sávon néz szembe egy átfogó növekedési-strukturális egyensúlyi válság veszélyével. A reformfolyamat első dimenzióját a növekedési pályaváltás jelenti a gazdaság termelési, felhasználási, beruházási, külkereskedelmi szerkezetének korszerűsítésével. A KGST-országokban a növekedési teljesítmények, hatékonysági mutatók romlása, a helytelen vagy végre nem hajtott tervek szaporodása, a döntési folyamat lelassulása szemlélteti, hogy a piaci automatizmusok, gazdasági törvényszerűségek háttérbeszorítására, a politikai hatalom adminisztratív irányítástechnikájára s a társadalmi tulajdon túlsúlyára alapozott gazdálkodási rend, modell intézményrendszerileg sem tud megfelelő választ adni a kiéleződő világpiaci verseny s a felgyorsult nemzetközi műszaki-fejlődés és szerkezeti átalakulás kihívásaira. Ebbén az értelemben jelenti a reformok második dimenzióját a modellváltás, valamint az erőforrások hatékonyabb elosztását, az egyéni kezdeményezések felszabadítását, az érdekeltségi viszonyok és társadalmi ellenőrzési lehetőségek erősítését a piaci automatizmusok kiterjesztésével, a gazdaság liberalizálásával. A reformtörekvések ma már megjelenő harmadik dimenzióját a politikai szféra képezi. A nemzetközi modernizációs törekvések története arra utal, hogy az eredményes gazdasági reformok, továbbá a modellváltás következményeként jönnek létre a politikai reformok előfeltételei. A pekingi események tanulsága viszont az, hogy a politikailag túlzottan centralizált rendszerekben a hatalmi struktúrák változatlansága esetén a gazdasági reformok önmagukban még nem nyújtanak garanciát a visz- szarendeződési folyamat ellen. Politológiai síkon is általánosítható, hogy a politikai szférából tartósan irányított gazdaságokban mind a növekedési pályaváltás, mind a gazdasági modellváltás, a liberalizáció feltételezi a politikai döntési rendszer és struktúrák előzetes átalakítását. így az elmúlt hónapokban a KGST-reformországokban megfigyelhető a politi10
