Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)

1989 / 4. szám - Hetyei B. József: A magyar-csehszlovák kapcsolatok a reformok tükrében

mokratikus Csehszlovákia viszonyai között is érvényben volt. Ezt nem lehet megindokolni azzal, hogy a nemzetiségi állampolgárok megszokták a szlovák elnevezéseket, sem azzal, hogy a nyelvi egyesítés racionális elem, gyors és biztos orientációt nyújt. A kétnyelvűség ugyan nem alapkérdése a nemzetiségi probléma megoldásának, de jellegénél fogva nem kívánatos reakciókat válthat ki, s a nemzeti sérelem érzését, a jogok tiszteletben tartásának hiányát táplálhatja. Végeredményben I. Bajcura arra a következtetésre jut, hogy a fő elveket a nyelvi jogok vonatkozásában az 1968/144. sz. törvény szellemében egységesíteni kell, hogy az „ne az egyes funkcionáriusok szubjektív óhaja” szerint érvényesüljön. A kétnyelvű feliratok, valamint a sajtó stb. kérdését nem lehet csak a növekvő költségek szempontjából megítélni, és abból sem, hogy S kisebbség tagjai ismerik a cseh, illetve a szlovák nyelvet, tehát felesleges a kétnyelvűség (Uo. 192—193. 1.). Rámutat a szerző arra is, hogy „a magyar lakosság kvalifikációjának, műveltségének alacsonyabb színvonalát nem lehet csupán a szlovák nyelv tanításának színvonalából és a szlovák nyelvismeretből levezetni”. „.. .a szlovák nyelvoktatás hangsúlyozásából, a kérdés állandó figyelemmel kíséréséből, újabb és újabb intézkedések elfogadásából olyan benyomás is keletkezhet, hogy a magyar kérdés súlypontja és alapja a magyar lakosság jó szlovák nyelvtudásában van, holott figyelembe kell venni, hogy hasonlóan mint a kulturális területen, az oktatásban is a magyar kisebbség alacsonyabb szintről indult, amihez az 1945—48 közötti időszak is hozzájárult.” I. Bajcura hangsúlyozza a nyelvoktatás terén az önkéntesség szükségét „ami megfelel a szocialista társadalom mély demokratizmusának” (Uo. 200—201. 1.).

53 Ennek természetesen objektív okai is vannak: a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya pl. 1970—80 között 35-ről 27 százalékra csökkent, de ez is kétszerese az országos átlagnak.

56 A nemzetiségi kultúra bázisai a hetvenes és nyolcvanas években szélesedtek, erősödött az amatőr művészeti tevékenység, amihez nagymértékben hozzájárult a CSEMADOK e téren kifejtett aktív tevékenysége is: pl. 1984-ben 194 színjátszó- kört, 59 kisszínpadot, 23 bábegyüttest, 306 énekkart, 178 különböző folklórcsoportot (ének és tánc) működtetett. Olyan hivatásos együttesekkel rendelkezik a nemzetiség, mint az „Ifjú szívek”, a „Szőttes”. Évente országos akciókra kerül sor (Gombaszegi Országos Kulturális Napok, Jókai Napok, Galántai Kodály Napok stb.). A Komáromi Magyar Területi Színház és a Kassai Thália Színház évente több mint 300 előadást tart. A komáromi területi színház 1987 februárjától új korszerű otthont kapott. A Madách Kiadóban 1961—83 között évi 28-ról 50-re emelkedett a kiadványok száma, ezen belül növekedett a szlovákiai magyar írók munkájának részaránya. A Madách Kiadón kívül a Pravda, a Práca és a Priroda is rendszeresen adott ki magyar nyelvű könyveket. Évente mintegy 150—200 irodalmi alkotást hoznak be Magyarországról 3—400 ezer példányban. 19 központi újság és folyóirat és 9 járási lap jelenik meg magyar nyelven Szlovákiában. A szlovák rádió heti 35 órát, a TV 1983-tól heti 30 percet sugároz magyar nyelven. A Szlovák írók Szövetsége magyar szekciójának 1985-ben 32 rendes és 3 bejegyzett tagja volt. Lásd: Nemzetiségek Csehszlovákiában. Bratislava, 1985.

57 1 98 6-ban a Szlovák Nemzeti Tanács 150 képviselőjéből 11 volt magyar. A Szövetségi Gyűlés Kamarájában a 200 képviselőből 7 és a Nemzetek Kamarája 150 képviselőjéből pedig 11.

68 Első alkalommal az 1970. szeptember 15—18-a között megtartott külügyminiszteri találkozón foglalták közleménybe, hogy a szocialista internacionalizmus alapján alakul „a Magyarországon élő szlovákok és a Csehszlovákiában élő magyarok élete, s ez erősíti a két ország barátságát”. Népszabadság és Rudé právo, 1970. szeptember 19. Majd hosszabb ideig nem került be a nemzetiségi téma a közleményekbe, jóllehet a tárgyalásoknak az témája volt. 1976-ban a Budapesten megtartott kormányfői találkozóról kiadott közleményben olvashatjuk ismét:

A felek „hangsúlyozták, hogy a nemzetiségi kérdés helyes lenini megoldása a Magyar Népköztársaságban és a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban hozzájárul a barátság és együttműködés erősítéséhez és szilárdításához a két ország népei között”. Ezt követően — mondhatjuk — már rendszeresen témája volt a nemzetiségi kérdés legfelsőbb szintű tárgyalásoknak. A M. Jakes főtitkár 1988

36