Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Réti György: Az Olasz Szocialista Párt külpolitikájának fő irányai a Craxi-kormány alatt és után (1983-1988)
garantálják Izrael, valamint a megszállt arab területeken létrehozandó palesztin állam biztonságát.22 Ez a javaslat is mutatja, hogy az olasz szocialisták az Európai Közösség bevonásával is igyekeznek megerősíteni az olasz pozíciókat a mediterrán térségben. Az olasz szocialistáknak a közel-keleti kérdésben játszott kezdeményező szerepének elismerését jelentette az, hogy a Szocialista Internacío- nálé Margherita Bonivert, az OSZP vezetőségének külpolitikai felelősét bízta meg e konfliktussal foglalkozó ad hoc bizottságának vezetésével. Boniver asszony ezekkel a szavakkal számolt be a bizottság küldöttségének 1988 februárjában az Izrael által megszállt arab területeken tett látogatásáról: „Gaza és Ciszjordánia megszállt területein nem csökken a feszültség, sőt, egyre nő az áldozatok száma. Az izraeli kormány első ízben volt kénytelen egy nem külső ellenséggel szembenézni, hanem a hihetetlenül kemény belső ellenállással, konstatálva a palesztinok elnyomhatatlan vágyát és akaratát az önrendelkezési jog és a függetlenség kivívására.”23 A Szocialista Intemacionálé 1988 májusi madridi tanácskozásán Craxi, szembeszállva Simon Peresznek az izraeli kormány politikáját védelmező kijelentéseivel, érthetetlennek nevezte Tel-Aviv politikáját, amellyel „megsérti a nemzetközi jog előírásait és az emberi jogokat”.24 Ugyanezen a tanácskozáson Margherita Boniver a következőkben ösz- szegezte a szocialisták javaslatát a közel-keleti válság megoldására: 1. A konfliktusban részt vevő felek kölcsönösen ismerjék el egymást. 2. Az ENSZ védnöksége alatt tartsanak nemzetközi konferenciát a közel-keleti kérdésről, valamennyi érdekelt fél bevonásával. 3. A megszállt területekről vonják vissza az izraeli csapatokat, és hozzanak létre egy jordán—palesztin konföderációt, a biztonság kölcsönös garantálásával. 4. Jelöljenek meg átmeneti időszakot a békemegállapodás kidolgozására és megvalósítására, az Európai Közösség esetleges garanciája mellett.25 Az OSZP és Craxi „keleti politikája” Craxi és az olasz szocialisták „keleti politikáját” a tárgyalt időszakban is a korábbi kettősség jellemezte; egyrészt a „létező szocializmus” rendszerének bírálata, másrészt a kelet—nyugati kapcsolatok megjavítására irányuló szándék. Ami a rendszerbírálatot illeti, ezt mindmáig a legkövetkezetesebben 97
