Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)

1989 / 1. szám - Réti György: Az Olasz Szocialista Párt külpolitikájának fő irányai a Craxi-kormány alatt és után (1983-1988)

Európa megteremtéséért, de kezdeményezései csak részben voltak sikeresek, az angol és a dán ellenállás következtében. Ez az ellenállás megerősítette Craxiban és az olasz szocialistákban azt a felismerést, hogy a nyugat-európai egységet csak az egyes országok nemzeti sajátosságainak és történelmi örökségének figyelembevételével lehet megvalósítani.

Olaszország nyugat-európai szerpevállalásának növekedését szolgálta és egyben demonstrálta is az, hogy a Craxi-kormány idején vált intézményessé a kétoldalú csúcstalálkozók megtartása az EK három vezető hatalmával — az NSZK-val, Nagy-Britanniával és Franciaországgal. Ezeken a találkozókon nemcsak a bilaterális kérdéseket vitatják meg, hanem a nyugat-európai integráció kérdéseit is.

Az OSZP az Európa Parlamentben aktívan síkraszáll az „eurobal- dal” összefogásáért. Magatartásának ellentmondásosságát mutatja azonban, hogy ugyanakkor kevés hajlandóságot tanúsít ezen összefogás nemzeti keretek közötti megvalósítására az Olasz Kommunista Párttal.

Az OSZP 1987. áprilisban Riminiben megtartott kongresszusa is nagy figyelmet szentelt a nyugat-európai integráció kérdéseinek. Az e kérdésről elfogadott határozat12 szorgalmazza a politikailag és gazdaságilag egységes Nyugat-Európa létrehozásának meggyorsítását, az Európai Gazdasági Közösségnek egy „valódi Európai Unióvá alakítását”. Ebbe az irányba tett lépésként üdvözli az Európai Egységokmányt, de nem tartja kielégítőnek azt, mert nem oldja meg az „intézmények közötti egyensúly” kérdését, mindenekelőtt az Európa Parlament központi szerepét, „mint a népakarat és a demokrácia kifejezésének garanciáját”.

Az 1992-re tervezett egységes belső piac létrehozásával kapcsolatban, a határozat a következőket hangsúlyozza:

— megoldást kell találni a Közösség pénzügyi válságára,

— radikálisan revideálni kell a mezőgazdasági politikát,

— szükség van az elmaradott területek és a hátrányos helyzetű rétegek támogatását szolgáló „strukturális alapok” jelentős növelésére.

Az OSZP határozata szorgalmazza „az európai kulturális identitás megteremtését, a különbözőségek tiszteletben tartása mellett”. Szükségesnek tartja a közös külpolitika kialakítását is, különösen a leszerelés, a közel-keleti konfliktus, a nemzetközi terrorizmus és a kelet—nyugati párbeszéd kérdéseiben.

Végezetül a határozat kiemeli az 1989-es európa parlamenti választás jelentőségét, amelytől minőségi változást vár Nyugat-Európa politikai egységének létrehozása terén.

Az olasz szocialisták tehát egyértelműen elkötelezték magukat a politikailag és gazdaságilag egységes Nyugat-Európa létrehozása mellett. Valószínű, hogy a párt 1989 tavaszára összehívott rendkívüli kongresszu