Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Réti György: Az Olasz Szocialista Párt külpolitikájának fő irányai a Craxi-kormány alatt és után (1983-1988)
RÉTI GYÖRGY Az Olasz Szocialista Párt külpolitikájának fő irányai a Craxi- kormány alatt és után (1983 —1988) 1983 augusztusa fontos dátum Olaszország és az Olasz Szocialista Párt történetében. Ekkor történt először, hogy egy szocialista politikus, Bettina Craxi alakíthatott kormányt Rómában. A Craxi-kormány tevékenysége jelentősen megnövelte az érdeklődést az általa irányított, viszonylag kis párt iránt is.1 Carlo Maria Santoro, az OSZP egyik legismertebb külpolitikai szakértője az olasz pártok egyik jellemző sajátosságának azt tartja, hogy igen nagy az eltérés politikájuk deklaratív és operatív oldala között. Ezalatt azt érti, hogy „a pártvezetők pártjuk külpolitikai irányvonalának kidolgozásakor nem fordítanak nagy figyelmet arra, hogy ez kormányzati tevékenységük szerves részévé váljék”.2 Santoro önkritikusan megállapítja, hogy az elvek és tettek egységének hiánya megnyilvánul az OSZP külpolitikájában is. Ügy véli azonban, hogy Craxi kormányfői működése alatt csökkent az eltérés az OSZP külpolitikájának deklaratív és operatív oldala között. Véleményem szerint ez elsősorban abból adódott, hogy kormányfőként Craxinak a korábbinál nagybb lehetősége volt a szocialisták külpolitikai krédójának gyakorlati megvalósítására. Természetesen az a tény, hogy a párt és a kormány vezetője egyazon személy volt, növelte külpolitikai irányvonaluk szinkronját. Teljes egybeesésről azonban nem beszélhetünk, egyrészt, mert a pártot nem kötelezték a kormány megnyilvánulásait behatároló diplomáciai szempontok, másrészt mert az OSZP az ötpárti kormány balszárnyán foglalt helyet, s időnként szembekerült koalíciós partnereinek túlzott atlanti elkötelezettségével. A pártnak ez a korlátozott autonómiája a „saját” kormánnyal szemben erősebbé vált azután, hogy Craxi lemondani kényszerült a kormányfői posztról. 8»
