Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)

1989 / 5. szám - KITEKINTÉS - Habsburg Ottó: Magyarország a világpolitikában

fejlődik egy multipoláris vagy egy policentrikus világ, amelynek egyensúlya az eljövendő eseményekre döntő befolyással lesz.

Közép-Európa fogalma már nem felel meg a mai világpolitikai dimenzióknak. Lehet, hogy egy lépés lesz az úton, de biztosan nem a végleges megoldás. Utóbbit már csak az Európai Közösség biztosíthatja, amelynek független szerepe és olyan hatalma lesz a világban, amely nem kisebb sem az Egyesült Államokénál sem a Szovjetunióénál.

Ez felveti az Európai Közösség belső rendjének kérdését. A Közösség csak akkor képes szerepét betölteni, ha igazán független, azaz nem áll sem az egyik, sem a másik nagyhatalom befolyása alatt. Európai politikát kell folytatnia az európaiak számára. Ez a külső biztonságra is hatással lesz.

Sok sző esik Nyugaton arról, hogy a Szovjetuniót be kcll-e vonni ebbe a közösségbe vagy sem. A helyzet mai állása szerint a Szovjetunió nem európai, hanem euro- ázsiai hatalom. Ehhez járul még hozzá, hogy az európaiak százalékos aránya a Szovjetunióban évről-évre csökken. Ezért a Szovjetunió egy birodalom sui generis, amely saját törvényei szerint működik, és amelynek politikai problémái nem azonosak a mieinkkel. E különbségek elismerése nem zárja ki a barátságot akár Amerikával, akár a Szovjetunióval. Partneri viszonyról lehet beszélni, de csak teljes egyenjogúság alapján. Ilyen egyenjogúság létrejöhet az Egyesült Európa és egy nagyhatalom között, de nem akkor, ha a két partner között túlságosan nagy az erőkülönbség.

Az Európai Közösség belső rendjét illetően nem követheti sem az Egyesült Államokat, sem a Szovjetuniót. Mi a szabadság és a pluralizmus földrésze vagyunk. Meg kell valósítanunk ebben az Európában azt az elvet, hogy a nagyobb egység soha sem vállalhat olyan feladatokat, amelyeket egy kisebb egység kielégítően el tud végezni. Ez egyaránt vonatkozik az államok közötti viszonyra és a közösség belső intézményeire, valamint a gazdaságra is. A legújabb fordulatok tanúsították, hogy a kisebb vállalatok ma sokkal sikeresebbek, mint a túlságosan bürokratizált állami vagy nagy kapitalista komplexumok.

Ezért az önrendelkezési jogot Európán belül is szükségesnek tartjuk. Olyan vidéken, ahol csak egy nemzet él, relatíve könnyű lesz ezt keresztülvinni; nehezebb olt, ahol több nemzetiség él egymás mellett.

Itt az önrendelkezési jog eszméjét ki kell terjeszteni olyan formában, amely igazán békés együttélést tesz lehetővé. Nálunk a Duna-medencében találunk erre egy elsőrendű példát, éspedig a ,Mährischer Ausgleich"-ct (Morva Kiegyezés) 1904-ből. Igazi kibékülést hozott a németek és a csehek között. A nemzetiségi kérdésben mindmáig ez a legjobb út. Ausztria-Magyarország tragédiája volt, hogy már nem maradt idő ezt a gondolatot más területen is meghonosítani.

Főleg Magyarország számára volt nagy baj, hogy akkoriban Budapesten még nem értették meg annak szükségességét, hogy a nemzetiségek kívánságait a legliberálisabb szellemben kielégítsék. Az igazság kedvéért azonban meg kell mondanunk, hogy ha megnézzük, hogyan bánnak a mai államok kisebbségeikkel, és ezt összehasonlítjuk azzal, amiért annak idején Magyarországot sokszor jogosan bírálták, megállapíthatjuk, hogy a régi Magyarországon a nemzetiségek sorsa mégis jobb volt mint ma sok helyen, hogy ne is említsük Romániát, Csehszlovákiát vagy Lengyelországot.

82