Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 5. szám - Zala Tamás: Új orientációk a magyar külpolitikában
amott olyan nemzeteket és társadalmakat látunk, amelyek kirobbanóan sikeresek és látványosan eredményesek, s ha küszködnek is súlyosabbnál súlyosabb nehézségekkel, legalább nevén nevezik a bajokat, nem ölik meg a rossz hírek hozóit - amiként a mi fertályainkon szokásos -, felelősen elemeznek, kutatnak az okok és megoldások után. Róluk, külpolitikájukról szólva, cselekvésmotivációjukra is gondolunk, s titkon abban is reménykedünk, hogy nyomra bukkanunk sikereik „titkának". S ha valóban, akkor talán elleshetünk, megtanulhatunk valamennyit, esetleg minél többet e siker- történet hátterében meghúzódó konstrukcióból és működtetésének fortélyaiból. Eleddig, egy jó emberöltőn át Magyarország minden ízében russzifikálva volt. Most nem arról van szó, hogy ezt az idegen mintát más idegenséggel váltsuk fel, hogy elkezdjük amerikanizálni vagy germanizálni, netán nipponizálni az országot. De azt látni kell, hogy a nemzetek belső berendeződésének kaleidoszkopikus sokszínűsége ellenére a társadalmi szerveződésnek mégiscsak két alaptípusa létezik. Hazánk a végzet hatalmából és nem kis mértékig a világpolitikai erőtér alakulása folytán eddig a működésképtelen kategória szorításában vergődött. Szabadulni innen és átkerülni a másikba eddig sem lett volna ellenére a nemzet túlnyomó részének, csak éppen a mód nem adatott meg hozzá. Most talán nemcsak az akarat van meg, hanem a világ- politikai csillagállás is kedvező. Vizsgálódásunknak pontosan ez a tárgya. I. A világ jelenleg a multipolaritás irányában mozog, még akkor is, ha ezeknek a pólusoknak vagy hatalomkoncentrációknak a fajsúlya nem egyforma. A legtekintélyesebb szaktekintélyek szerint ötsarkú konstrukció van kialakulóban. S miközben ennek elképzelt vagy valószínűsíthető tervrajzát készítik, a tervezők előtt felrémlenek olyan kényszerhelyzetek, hogy a globalizálódással párhuzamosan végbemehet egy ellentétes előjelű folyamat is: a széttöredeződés. A hatalmi sűrűsüdések, amelyek egy-egy geopolitikai térségben alakulnak ki, többé-kevésbé zárt erődökké szerveződhetnek, s a mind kevesebb vetélkedés, netán viszálykodás válik túltengővé egymáshoz való viszonyukban. Védővámos elzárkózást, kereskedelmi háborúskodást prognosztizálnak a megfigyelők pesszimistábbjai. Ha több nem is feltétlenül, de annyi ezekben a jövőképekben elfogadhatónak látszik, hogy a/ Szerveződik gyors ütemben és 1992-re sorsfordító állomáshoz érkezik az egyesült Európa, már mint az Európai Közösség közös Európája. b/ Ázsiában Japán már ma is kristályosodási pont, sőt bizonyos jelek arra utalnak, hogy pénzügyi, kereskedelmi tevékenységét tekintve már univerzális ambíciói vannak és nem korlátozza magát a Csendes-óceán viszonylag jól körülhatárolt térségére. Feltörekvőben van India. Kínának szintén lenne esélye, de a hatalommániákusok azzal, hogy a néphadsereget vitték hadba a nép ellen, megakasztották a modernizációt és ki tudja mennyi időre vetették vissza az országot a felfejlődésben. c/ Az Egyesült Államokban felerősödhet - nem utolsósorban az „Európa-erőd" látványának és az ázsiai önállósodási törekvések megtapasztalásának sokkhatására - az izolacionista irányzat, s ha hátat végérvényesen nem is fordít az atlanti- és csendes68
