Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Kollár Nóra - Ruff Mihály: Új szakasz a helsinki folyamatban? (A NSZEP és az SPD közös dokumentumáról)
szabályokat kell megfogalmazni a vita kultúráját illetően, melyet azonban nem szabad összetéveszteni a megbékélés kultúrájával.”11 G. Schwan azokat az esélyeket is leírta, amelyeket szerinte az okmány nyújt, és közben hű maradt ahhoz a régi gondolkodáshoz, amely a közös okmányban a másik rendszer befolyásolását keresi, hasonlóan azokhoz, akik a helsinki záróokmánynak csak egyik kosarát értékelik. „Én más esélyt látok — mondja E. Bahr. — Ez a reformképességre épít az új felismerések fényében, odaát nem kevésbé, mint itt. A közös okmányból eredő veszélyek és esélyek elemzése helyett a magam részéről én esélyeket és kockázatokat látok. Willy Brandt a hatvanas évek elején harvardi előadásain úgy beszélt az egymás mellett élésről, mint a kockázat kényszeréről. Nincs jövő mindkét fél kockázatai nélkül. De ha Európa békéjének biztosítása a cél, akkor ezek a kockázatok és mindkét fél esélyei kiszámíthatók.”12 A szociáldemokrata—kommunista viszonynak a közös dokumentumban történt újrafogalmazása — amely az SPD 1971 február 26-i párttanácsi határozatát válthatja fel — a Német Szociáldemokrata Pártnak a nemzetközi szociáldemokrata mozgalomban fennálló tekintélye és a Szocialista Internacionáléban játszott szerepe következtében közvetett és közvetlen hatást gyakorolhat a mozgalom más pártjaira is. Az 1971-es SPD határozat fő törekvése a béke és a szabadság megőrzése volt. W. Brandt viszont később a kommunisták és a szociáldemokraták viszonyáról szólva a 80-as évek második felében három fontos premisszát emelt ki: először, a közös biztonság elvének alapján álló enyhülési politika második szakaszára való készség nem helyezi hatályon kívül a szociáldemokraták és a kommunisták alapvető kérdésekben meglevő különbözőségét; másodszor, a kelet-európai pártokon belül és közöttük is bizonyos fejlődés tapasztalható, amelyet a szociáldemokráciának tudomásul kell vennie; harmadszor, a szociáldemokrácia feladata marad, hogy egyidejűleg két célt kövessen: a békét megőrizni és lehetőleg sok embert segíteni, emberi jogainak védelmében. Ez volt 1986-ban a német szociáldemokraták állásfoglalása. A közös dokumentum csak a békéről beszél, ami a túlélés biztosításának egyetlen lehetséges eszköze. A szabadság, mint szociáldemokrata alapérték, féltése nem kevés szociáldemokrata részéről13 utal a nyugati demokráciák és a kommunista diktatúrák békeképessége közötti különbség szociáldemokrata felfogására, pontosabban arra vezethető vissza, hogy a békének társadalmilag és szociológiailag többnek kell lennie, mint amit a háború hiánya jelent. A közös dokumentum a békét úgy értelmezi, mint elsődleges feladatot a harmadik világháború megakadályozásában, s az eltérő rendszerek azonos felelősségét hangsúlyozza a feladatban. Az új 77
