Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Kollár Nóra - Ruff Mihály: Új szakasz a helsinki folyamatban? (A NSZEP és az SPD közös dokumentumáról)
gondolkodás szükségességéről van itt szó elsősorban, amely a közös NSZEP-SPD okmány egyik fő törekvése és pozitívuma is. Erre vonatkozóan E. Bahr érvelése pragmatikusabb és konstruktívabb, mint a szabadság féltése. Bahr szerint „.. .az új gondolkodás szakítást követel azzal a régi gondolkodással, amely a békét csak a saját feltételek mellett tudta elképzelni. Mivel a barátok és ellenségek. .. partnerek lettek a túlélésben, közösen kell . . . megőrizniük biztonságukat, bár fenntartják az emberre és a társadalomban betöltött szerepére vonatkozó eltérő felfogásukat.”14 A béke, mint első számú prioritás az SPD új elvi programjának tervezetében is szerepel, tehát nem tekinthető konjunkturális elemnek a párt elméleti tevékenységében és gyakorlati politikájában. A társadalom-felfogás alárendelése a békének — úgy tűnik — a minőségi ugrás kezdete az új gondolkodásban. Az SPD politika-felfogását is az új gondolkodás körébe sorolhatjuk, ennek azonban már olyan múltja van, amelyre a közös dokumentum is bizonyíthatóan támaszkodott. Ebben az összefüggésben említhetők meg az Alapérték-Bizottság egymást követő dokumentumai a 70-es évek végétől, s az Irsee-i Programtervezetben kifejtett — a politikára vonatkozó — nézetek. A békés versengés és az együttműködés politikájának — ha gyakorlati eredmények elérésére törekszik — meg kell határoznia a versengés és az együttműködés határait. A szilárd, tartós béke biztosításának fő eszköze a leszerelés, a fegyverzetek csökkentése. Ez tehát az együttműködés egyik kiemelt területe. Jelentősége már csak azért is elsődleges, mert a verseny körülményei között is — amint arra a dokumentum rámutat — . .előmozdíthatja és meggyorsíthatja mindkét rendszer társadalmi haladását”. Mivel a béke kölcsönös fegyverkezéssel nem biztosítható, a dokumentum a kölcsönös megegyezést javasolja. Az együttműködés fontos területei az ökológia, a harmadik világ problémáinak megoldása. Európa humanista öröksége iránti elkötelezettségüket a német szociáldemokraták és kommunisták egyaránt hangsúlyozzák, ugyanúgy, mint a dolgozók érdekei, a demokrácia és az emberi jogok melletti kiállást. A 70 éve folyó vita oka, hogy ugyanazon fogalmak alatt a két fél mást ért, s elképzeléseik gyakorlati megvalósítására vonatkozó nézeteik is eltérnek. Különösen vonatkozik ez a hatalomra és demokráciára, az emberi jegokra, a társadalmi haladásra, vagyis az alapkérdésekre, amelyekről a rendszerek vitája és versenye folytatódik, az elmélet szembesül a gyakorlattal, „.. .s mindkét felet teljesítményei és sikerei, hibái és kudarcai alapján kell megítélni” — hangsúlyozza az okmány. Ami új a rendszerek versenyében: a felek ,,. . .figyelembe veszik egymás döntéseit, nem építenek fel ellenségképet, nem vonják kétségbe a másik indítékait, meggyőződését nem torzítják el 78
