Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 5. szám - Vágvölgyi B. András: Kommentátorok a FIDESZ programjának külpolitikai fejezetéhez
mindenki vonzalmai alapján dönti el, hol kíván élni és dolgozni, legyen az születésének helye vagy egy többszáz-többezer kilométerre lévő város, hogy anyanyelve, etnikuma, vallása, életmódja sehol se legyen kiközösítő tényező, hogy az alapvető emberi jogok mindenhol megillessék. Ahhoz, hogy ezt a célt elérjük, mindenekelőtt a jaltai diktátumot kell meghaladni. A szuverenitás Magyarország 1944. március 19-én elveszítette szuverenitását, és ez az állapot a megnövekedett mozgástér ellenére sem változott. Megítélésünk szerint nemzeti szuverenitás nem képzelhető el, amíg idegen csapatok állomásoznak az ország területén, és Magyarország egy támadó jellegű katonai tömb tagja. A szovjet csapatok kivonása és az ország semlegessé válása tehát a FIDESZ külpolitikai programjának egyik alapköve. Mivel a Fiatal Demokraták Szövetsége még 1988 nyarán kiadott programtervezetében az 1956-os forradalom követeléseit magáénak vallotta, és magát a forradalom örökösének nevezte, nehéz is lett volna megkerülni a semlegesség kérdését. A semlegesség minél előbbi megvalósítása mellett vagyunk, ugyanakkor 1956-tól eltérően, nem az unilaterális deklaráció, hanem az eredményes bi- és multilaterális tárgyalások útján való elérését szorgalmazzuk. Magyarország számára nem a jugoszláv típusú el nem kötelezettséget, tehát egy külső feltételek nélküli tömbönkívüliséget, hanem a semlegességet, az osztrák típusú aktív semlegességet tekintjük mintának. A semlegesség elérését, tehát a Varsói Szerződésből való kilépést és a szovjet csapatok Magyar- országon állomásozását el kell választani egymástól. Elképzelhető, hogy Magyarország egy ideig még a Varsói Szerződés tagja marad úgy, hogy területén nincsenek szovjet csapatok (mint Romániában 1958 óta), vagy nem tagja a VSZ-nek és mégis van szovjet támaszpont a területén (mint Finnországban a háború utáni évtizedekig). Természetesen a csapatok távozása fontosabb, de nem szabad lemondani egyik célról sem. Véleményünk szerint a legsürgetőbb a magyar polgári lakosság ellen bevethető szovjet gyalogság és a támadó jellegű tankhadsereg visszavonása, magyarországi légibázishoz fűződhet némi elfogadható szovjet érdek. Dicséretes, hogy már a jelenlegi magyar kormányzat is tesz lépéseket a szovjet visszavonulást illetően, elsősorban a bécsi leszerelési tárygalásokon, és üdvözlendő, hogy egyes szovjet politikusok és szakértők is eljátszanak néha ezzel a gondolattal. A szabad választások után megalakuló, legitim parlament által beiktatott kormánynak azonban nemcsak az általános európai leszerelés körében kell tárgyalnia a kérdést, hanem kétoldalú, magyar-szovjet tárgyalások keretében is. Az új kormánynak ez lesz egyik első és egyik legfontosabb funkciója. A megoldás szempontjából biztatónak tartjuk, hogy a Szovjetunió szövetségesei közül Magyarország nagysága, lélekszáma és geostratégiai helyzete okán harmadrendű fontosságú az NDK-val, Csehszlovákiával, és Lengyelországgal összehasonlítva. Továbbá hogy a Szovjetunió nem állomásoztál nukleáris fegyvereket magyar területen. A bipoláris világrend végét, a katonai tömblogika befejeződését természetesen kívánjuk egész Európának és a világnak, és úgy látjuk, hogy ez a folyamat kezdődhet60
