Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 5. szám - Varga Csaba: Magyarország Európában vagy Magyarországon Európa?
tői csoportokkal valamilyen ürüggyel meg kellene jelenni, tárgyalni. Számomra teljesen meghökkentő, hogy ez a nyitott magyar külpolitika nem is gondol arra, nincs benne a politikájában, nincs benne a stratégiájában, hogy milyen lehetőségek rejlenek a többpártrendszerben. Ebben az. irányban elég nehezen tudunk megmozdulni. Külpolitika és a nemzetiségi kérdés A magyar kül- és belpolitika számára egyaránt rendkívüli jelentőséggel bír a határainkon túl élő magyar nemzetiség helyzete. Sokan úgy vélik, hogy az Erdélyben, Szlovákiában, a Vajdaságban, Kárpátalján és Burgenlandban élő magyarság problémái, gondjai egy létrejövő közép-európai vagy európai államszövetség keretei között automatikusan megoldódnak. Ezt több szempontból megalapozatlannak tartom. Ha bárhol megmarad a diktatórikus vagy csak konzervatív pártállam, ott a magyar nemzetiség helyzete sem javulhat. Ha a Kárpát-medencében vagy tágabb földrajzi körben integrációs törekvések lehetnének, ezekkel még nem jár szükségképpen együtt az. egyéni vagy etnikai szabadságjogok kiterjesztése. Romániával csak arról tárgyalhatunk, hogy a magyar nemzetiséget illesse meg a területi és szellemi autonómia joga, a szlovákokkal sem egyezkedhetünk kevesebbről. De érdemes messzebbre is látnunk, ráadásul olykor órákon belül is új esélyek alakulhatnak ki. Európában mindaddig fennmarad a nemzetek közötti háborús veszély, az. országon belüli polgárháborús veszély, amíg az európai népek nem tudják egymással valamilyen konszenzusban lezárni a területi és etnikai problémáikat. Tehát nemcsak arról van szó, hogy szükség van a politikai pártok, erők, kultúrák, programok közötti belső kiegyezésre, hanem arról is, hogy ennek alapvető feltétele egy európai új kiegyezés. Erről mostanában nem szoktak a külpolitikusok beszélni, nyilván nem látnak ebben a közeljövőben realitást. De ez nem jelentheti azt, hogy erről nem gondolkodunk, nem törekszünk rá. Magyarország az egyetlen olyan állam Közép-Európában, amelyet az a furcsa állapot jellemez, hogy velünk szemben senkinek sem lehetnek területi, etnikai követelései, viszont nekünk sok mindenkivel szemben lehetnek. A többség számára van tartozás és van követelés. Magyarország nem tartozik, miközben követelése óriási. Ez jelent hátrányt is, de jelenthet megalapozott erkölcsi pozíciót is. Ebből a szempontból rendkívül fontosnak tartom az. Európai Parlament létrejöttét, s abba minden európai állam mielőbbi bekapcsolódását, s teljes jogú tagságát. Az. Európai Parlament érheti el tíz-húsz éves szakértői egyezkedések, alkuk során azt a nagyjából ideális állapotot, hogy Európában nemcsak leszerelés van, nemcsak a katonai potenciál csökken a minimumra, hanem az. összes eddigi háborús konfliktust kiváltó okot is felszámolják. Tehát minden nép egyezteti alapvető érdekét a többi nép érdekeivel. Senki nem tudja megmondani ma, hogy a baszk kérdéstől az, ír kérdésig, az erdélyi kérdéstől a bulgáriai törökök kérdéséig, hogyan zárhatók le ezek az ügyek. Számtalan nyitott kérdés van ma még. Kész. csoda, hogy Európában nem volt háború a második világháború óla. Ezért tehát az. előbb elmondott általános elvi fejtegetésnek az egyik konzekven54
