Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 5. szám - Varga Csaba: Magyarország Európában vagy Magyarországon Európa?
ciája az lehet a magyar külpolitikában, hogy a korábbinál is meg nagyobb dinamizmussal kell reszt venni egy olyan Európai Parlament létrehozásában, amely az Atlanti-óceántól az Uraiig minden népet képvisel, és megindulhat végre egy teljesen átfogó s mindenki számára elfogadható új európai viszonyrendszer kialakulása. Ami a magyar nemzetiséget illeti, azon kell töprengeni, hogy mit tehetünk a következő néhány évben helyzetük javítása érdekében, noha fordulat ment végbe az. e téren folytatott magyar politikában. Az eddigi passzivitás vagy védekezés helyett dinamikusabb, támadóbb jelllcgű külpolitika bontakozott ki. Ez. jó választás volt, amelyet minden párt visszaigazol. De ezt a váltást be kell fejezni, sokkal teljesebbé kell tenni. Itt sok apró lépést kellene szorgalmazni: azokon a területeken, ahol a kapcsolatokat nyíltan lehet fokozni, lásd Vajdaság, Burgenland, vagy részben a Kárpátalja, sokkal aktívabb jelenlétünkre lenne szükség. Tudósítani kellene az. ottani eseményekről, kapcsolatot építeni, szövetségeket kötni, rendezvényeket tartani. Meglepő, hogy például a Vajdasággal nem törődünk megfelelően, teljesen kimarad ezekből a kapcsolat- felvételekből. Az igazán izglmas kérdés az, hogy mit tehetünk, vagy hogyan tehetünk valamit azokban az országokban, ahol teljes az ellenállás törekvéseinkkel szemben. Itt elsősorban a romániai diktatúráról és Szlovákiáról van szó. Ezekben az. országokban igazából rendkívül korlátozott cselekvési terünk van. E téren is tehetünk kis lépéseket, és meg kell keresni azokat a megoldásokat, amelyekkel segíthetünk: például besugározhatjuk a magyar TV- és rádióadásokkal Erdélyt. Néhány gondolat a mcnekültproblémáról. Mi nem tiltjuk, bár nem is ösztönözzük a romániai magyarok áttclepcdését Magyarországra. Az áttclepedésnck végülis két negatív következménye van. Az egyik, hogy az áttelepültek jó része tovább megy, elhagyja Magyarországot. Ennek kapcsán meg kell említeni, hogy olykor a fogadó és befogadó készség-képesség rendkívül korlátozott. Rendkívül visszafogott volt a menekült ügyben követett kormánypolitika is. Adott némi pénzt, meg némi támogatást, de ez minimális volt. A másik veszteség, hogy az új európai kiegyezés nyilván aszerint fog létrejönni, hogy hol húzódnak az etnikai határok. Ha minden vagy túl sok magyar áttelepül Romániából Magyarországra az azt is jelenti, hogy véglegesen lemondtunk a tiszta magyar etnikumú területekről. Ezzel nem azt mondom, hogy a magyar külpolitikának területi követeléseket kellene megfogalmazni, hanem csak azt, hogy ahol magyarok élnek, ahol minden a magyarságot jelképezi, a templomtól az. ekéig, ott maradjanak magyarok. Ne kelljen nekik elhagyniuk hazájukat, kultúrájukat, családtagjaikat, a múltjukat. Igazából ez senkinek sem megoldás. Sem az. eljövőknek, sem a tovább menőknek. Sem pedig az. ott- maradóknak. Ez egy olyan kényszerpálya, amelynek nincs jövője. A magyar külpolitikának a kétoldalú kapcsolatokban rejlő lehetőségek felkutatásán és kihasználásán túl, minden lehetséges nemzetközi fórumot is fel kell használnia a nemzetiségi kérdés napirenden tartására és a magyar nemzetiség helyzetének javítására. 1989. október 55
