Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 5. szám - Ravasz Károly: Lehetséges-e a független külpolitika?
kát a történelmi hagyományoknak megfelelően intenzíven és sokoldalúan ápolnunk kell. Ugyancikkor nem volna kívánatos, ha Magyarországot és Lengyelországot Nyugaton minden vonatkozásban párhuzamosan kezelnék a különböző fórumokon. Ez egyikünk számára sem előnyös, mert - a rokonvonások és kölcsönös szimpátia ellenére - mind gazdasági mind geopolitikai helyzetünk eltérő, számos egyéb körülmény mellett. Kölcsönösen támogatnuk kell egymás törekvéseit, de ehhez nem szükséges, hogy egy kalap alá vegyenek bennünket. Az NDK vonatkozásában változatlanul érdekünk a gazdasági kapcsolatok fejlesztése. Természetesen nagyon fontos a magyar gazdaság számára az NSZK-val való viszony. Látnunk kell, hogy a belnémet kapcsolatok ambivalensek, és bármennyire meghatározó Európa számára a német kérdés, és nyílván a számunkra sem közömbös, itt olyan erők hatnak, amelyeket Magyarország nem képes befolyásolni. Ebben a magyar politika nem mehet tovább, mint hogy akárhány német nyelvű állam létezik is, mindegyikükkel a legjobb kapcsolatok kialakítására törekszik, és semmilyen módon se próbál beleszólni az egymáshoz fűződő kapcsolataikba. A közvetlen szomszédaink közül úgy tűnik, hogy Romániával szemben egy szigorú, megalkuvás nélküli, a nemzetközi jog (benne az emberi és politikai jogok) alapján álló magatartást kell tanúsítanunk, márcsak azért is, mert minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy a jelenlegi politikai vezetésével - és nem tudható, hogy ennek irányán akár a legfőbb vezetői poszton esetleg bekövetkező személyi változás rövid távon valamit is változtatna-e - nem lehet semmiféle javulást elérni a viszonyunkat megrontó körülményekben. A román politika kiszámíthatatlanságát előidéző több tényező miatt nem szabad elmulasztani a diplomáciai, politikai és biztonsági felkészülést, bármilyen eshetőségre számítva. Azt is mérlegelni kell, hogy a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat ebben a relációban fejlesztenünk kell-e és hogy azok kezelése nem lenne-e mégis alkalmas a politika befolyásolására. Csehszlovákiával a viszony élesedése várható mindaddig, amíg feltehetően belátható időn belül be nem következik egy olyan változás, amely csatlakoztatja Csehszlovákiát a világpolitikai korszakváltáshoz. Addig - a belső ellenzékével szembeni agresz- szívitás részeként, illetve folyományaként - elkerülhetetlennek látszik a környezetvédelmi, nemzetiségi, ideológiai, turistaforgalmi és egyéb ügyek, illetve ürügyek miatti konfliktusok szaporodása. Időközben a magyar társadalomnak fel kell készülnie a legjobb és kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatok kialakítására egy új csehszlovák politikai vezetéssel, és természetesen a cseh és a szlovák társadalommal.3 Bár ennek a cikknek a hosszabb távú politika felvázolása a célja, röviden említést kell tenni azokról az átmeneti feszültségekről, amelyek a magyar reform üteméből, illetve irányából adódnak. Gondolni kell itt a nyereségérdekeit, piaci impulzusok alapján cselekvő vállalatok és a tervirányított vállalatok közti árucsere és kooperáció-spe- cializáció problémáira épp úgy mint azokra, amelyek az emberi és állampolgári jogok, a határok nyitottsága, az útlevélrendszer, a ki- és bevándorlás eltérő, sőt ellentétes szabályozásából keletkeznek. A bilaterális kapcsolatokban tehát, legalább is rövid távon, számos nehézség felmerülésével kell számolnunk. Minthogy mind a közvélemény, mind a külügyi appará3) A remélt változás a korrektúra idején folyamatban van. 39
