Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 5. szám - Ravasz Károly: Lehetséges-e a független külpolitika?
Az szép és dicséretes, hogy elnyertük a külvilág rokonszenvét, de számíthatunk-e erre a külvilágra a szövetségeseink által esetleg az útunkba áhított buktatókkal szemben? Szembe kell ugyanakkor néznünk azzal, hogy a multilaterális jellegű kötelezettségeink teljesítése, különösen azok tág értelmezése esetén, elzárná előlünk a kibontakozás minden útját. Emellett ezek nagy része olyan kötelezettség, amelynek teljesítése valóban nem elsőrendű érdeke partnereinknek sem, inkább csak irritálni lehet bennünket velük. De a ránk nehezedő nyomás elviselhetetlenné válhat, ha elszigetelődünk a szövetségi rendszerünkön belül.2 Ebben a vonatkozásban csak egy megoldás kínálkozik: a kapcsolatok bilateralizálá- sa. A Varsói Szerződés és a KGST minden tagjával a kétoldalú, kölcsönösen előnyös politikai, gazdasági, kulturális stb. kapcsolatokra kell törekednünk, ilyenekre folyamatosan és rendszeresen javaslatokat kell tennünk. Természetes, hogy a bilaterális nem jelent unilaterálist. „A tangóhoz ketten kellenek" - tartja az angol közmondás. De Magyarországnak minden irányban kezdeményezőnek kell lennie. Nyilvánvaló, hogy nem kell a szóbanforgó országokat felsorolni ahhoz, hogy tudjuk, nem mindenhonnan egyforma az esély a visszhangra. Csak a bilaterális kapcsolatok erősítése vezethet el a multilaterális kötöttségek oldásához, fokozatos formálissá válásához. Minthogy nincs esély arra, hogy a KGST belátható időn belül korszerűsödjék, a számunkra egyetlen alternatíva a formálissá válása. Nem érdekünk, hogy kereskedelmünk a KGST-országokkal elhaljon, de a bukaresti árelv, a transzferábilis rubel árfolyamok és az ötéves kontingensek alapján folytatott kereskedelem elviselhetetlen terhet ró a magyar iparra vagy költségvetésre, lehetetlenné teszi a szerkezetváltást, míg ésszerű elszámolási rendszerben mindkét fél számára előnyösen növekedhetne a forgalom (lassanként elfelejtődik, hogy szabadon szerződő felek között adásvétel akkor jön létre, ha azt mindkét fél a maga számára előnyösnek tartja.) A KGST feloszlatását nem szükséges Magyarországnak kezdeményeznie, de ha nem sikerülne elfogadható módon átalakítani és nemzetgazdaságunkra gyakorolt visszahúzó hatását megszüntetni, ultima ratioként nem zárható ki a kilépés, és egy a Jugoszláviáéhoz vagy Finnországéhoz hasonló KGST-viszony szorgalmazása. A magyar külpolitikát ma az jellemzi, hogy a Varsói Szerződés-beli szövetségeseinkkel keletkező konfliktusokat megpróbálja kezelni. Haladást jelent a múlthoz képest, hogy ezt nyilvánosan teszi, és nem hagyja a közvéleményben azt a megalapozott vagy megalapozatlan véleményt kialakulni, hogy a közvetlen magyar érdekek védelmével kormánya nem foglalkozik, azokat elhanyagolja. A dolog természeténél fogva konfliktusok elsősorban közvetlen szomszédok között keletkezhetnek. Ezért a Csehszlovákiával és Romániával fennálló viszonyunknak más meghatározói, illetve elemei is vannak, mint a lengyel, az NDK vagy a bolgár kapcsolatainknak. De valamennyit áthatják a reformokkal, a modellváltással, a felszínen ideológiai, de valójában hatalmi pozícióféltéssel kapcsolatos magatartások. A lengyelországi változásokban sok hasonlóság mellett jelentős különbségek is vannak a magyarországiakkal, de a kapcsolato2) Köztudott, hogy egyes szövetségeseinknél a tanulmány megírása óta gyökeres változások történtek, ami az elszigetelődés veszélyét csökkentette, sőt talán meg is szüntette. Ez nem változtat a szerző azon meggyőződésén, hogy a multilaterális kapcsolatokkal szemben a bilaterális együttműködés fejlesztését kell favorizálnunk. 38
