Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 5. szám - Petrasovits Anna: A kül- és belpolitika kölcsönhatása és hatásuk a Szocialdemokrata Pártra
tanak cs nem is fognak támogatni minket a Varsói Szerződésből való egyoldalú kilépés gondolatában. Mindazonáltal a legkevésbé sem jelentheti ez azt, hogy fel kellene adnunk a semleges, független Magyarország eszméjét. Ez egy türelmes, a kölcsönös érdekeket mesz- szemenően figyelembe vevő, több oldalú egyeztetést igénylő katonapolitikai és diplomáciai munka végeredménye lehet. Ha viszont elsietjük, akkor nagy csalódást kell átélnünk a Nyugat e kérdésben mutatandó passzivitása miatt. Éltünk már át ilyet... Szemünk előtt lebeg a legfontosabb cél: a magyar belpolitikai és gazdasági folyamatokat el kell juttatnunk addig a pontig, ahol a modernizáció már visszafordíthatatlan; s ez a cél erősít bennünket önmérsékletünkben a politikai tevékenység tervezésekor is. Gyakran halljuk megfogalmazódni a KGST-ben elszenvedett veszteségeinket, s gyógymódként, hogy ki kell belőle lépnünk. Okfejtésünk itt rokon lesz az előzővel: nem kilépni, hanem gyökeresen át kell alakítani a KGST-t, s azon belül is a magyarszovjet gazdasági kapcsolatokat. Egy elhamarkodott kilépés a KGST-ből gazdasági összeomlásunkkal lenne egyenértékű. Ismétlem: mindez nem azt jelenti, hogy ne lenne szükség a külgazdasági stratégia gyökeres megváltoztatására, a külkereskedelem és a tényező-mozgás fokozatos és ezzel együtt radikális átértékelésére. De csak az ország gazdasági érdekei és nem politikai indulatok alapján. A Magyar Köztársaság szociáldemokrata külpolitikájában a következő fontos kérdés a közép-kelet-európai szomszédainkkal kiépített kapcsolatok minőségileg új alapokra helyezése. Magyar részről egy újfajta aktivitás szükségeltetik... Végetérőben van ugyanis egy korszak az egész térség számára. Igaz, hogy a demokratizálódásban a fáziseltolódások éveket, egyes esetekben évtizedeket jelenthetnek, de egy fokozatosan demokratizálódó Közép-Európa nem álom. S erre a magyar szociáldemokratáknak készülniük kell. A közös vagy éppen összeölelkező történelmi múlt, a kulturális, civilizációs hasonlóságok, az etnikai keveredés, végül az elmúlt évtizedek azonos belső problémái - közös zsákutcás fejlődés a múlt fél évszázadban - szorosabb és szervesebb kapcsolatokat tesznek lehetővé és szükségessé is. A következő évtizedben a Szovjetunió és az egységesülő Európa közé szorult közép-európai népek számára kézenfekvő alternatívának tűnik egy kezdetben lazább, később szorosabb politikai-gazdasági egység kiépítésének gondolata. A kis közép- és kelet-európai népek egyenrangú, szövetségi alakulata megkönnyítheti mindannyiuk számára a visszatérést Európába. Fel kell készülnünk a Csehszlovákiában és az NDK-ban is megvalósuló demokratizálódási folyamatokra. A szovjet birodalom nyugati szélein elindult változások a gor- bacsovi Szovjetuniónak olyan lehetőségeket kínálnak, hogy e folyamatokat presztízsveszteség nélkül a peresztrojka rendszerébe illesztheti. Közép-Európa demokratikus átalakulása sem veszélyeztetheti azonban az európai katonai erőegyensúlyt, mivel ennek legkisebb lazulása is lehetetlenné tenné a demokratikus folyamatok eredménnyé érését, az alakulás megszilárdulását. Fontos .emeltyű" lehet Európába való tagozódásunkhoz az 1995-re tervezett Világ- kiállítás. Lehet - amennyiben jól felkészül rá az ország! Az ellenzéki szervezeteket és a magyar népet e tekintetben is kész helyzet elé állították. A jelenlegi hatalmi elit a nemzet feje felett vállalt súlyos nemzetközi kötelezettséget. Az inflációtól, alacsony 29
