Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Aczél Endre: A "thatcherizmus" a harmadik szakaszban
részesedés épp a 80-as évek elején stabilizálódott 7 százalék körül, azóta pedig folyamatosan emelkedik. Ami pedig az egész gazdaság növekedését illeti, 1981 óta Nagy-Bri- tannia évi 3 százalék fölött gyarapodott évi átlagban, aminél jobbat csak a japánok képesek felmutatni. A brit bruttó nemzeti termék ugyanebben az időszakban összesen 19 százalékkal gyarapodott, többel, mint az OECD országainak bármelyikében. Az infláció az 1987-es választásokig 4 százalékra csökkent, az idei év tavaszán 3,3 százalékot ért el, jóllehet némileg felfelé mutató általános tendenciával. A költségvetési takarékosság vagy inkább fukarság okán a büdzsé deficitje 1988-ra gyakorlatilag eltűnt; a pénzügyminiszter tavaszi költség- vetési nyilatkozata már többletet említett. (Ez az a pont, ahol élesen elüt egymástól a hasonló gazdaságpolitikát követő Nagy-Britannia és az Egyesült Államok mérlege. Amíg ugyanis az amerikai adócsökkentések nem jártak együtt a költségvetés lefaragásával és ezért óriási hiányt idéztek elő, a „könyörtelen” thatcheristák egyrészt óvatosabban és ravaszabbul bántak az adókkal, másrészt figyelmüket erőteljesen lekötötte az állami költségvetés kiadási oldalának egyidejű szűkítése.) Nem csak azért, mert az állami tulajdon folyamatos kiárusítása — az úgynevezett reprivatizá- lás — bő hozamú pótlólagos bevételi forrásokat nyitott meg, hanem azért is, mert jelentősen nőttek az adóztatható (vállalati) jövedelmek, és gyakorlatilag nem módosult a szociális szférát, az egészségügyet és a közoktatást sújtó maradékelv-koncepció. A „thatcherizmus” folyamatossága ebben az összefüggésben talán a „népi kapitalizmus” terjesztésében érhető leginkább tetten. Harmadik, konszolidált szakaszában a reprivatizálási hullám elérte a közszolgáltatásokat is, elsöpörte a Gázmüveket (British Gas) és — jóval nagyobb vállalkozásként — hatókörébe vonja az elektromos energiaszolgáltatást (1991— 92-ben). A magyar származású George Szamuely úgy találta, hogy Margaret Thatcher mindezzel „alapvető hozzájárulást”, sőt „történelmi hozzájárulást” tett Nagy-Britannia gazdasági sorskérdéseinek megoldásához. „Az államosított ipar most már valójában is a nemzet vagyonává lett”, éspedig azért, mert „megszületett a részvénytulajdonosok egy új osztálya” — írta. Tagadhatatlan, hogy az állami kézben lévő ipar magánkézbe adásával — részvénytársaságokká alakításával és a részvények kiárusításával — a brit felnőtt lakosság csaknem 20 százaléka vált részvénytulajdonossá, s ennélfogva vagyonilag érdekeltté ennek vagy annak a vállalatnak a gazdasági sikereiben. 34
