Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Aczél Endre: A "thatcherizmus" a harmadik szakaszban
nak a falklandi győzelemből. A történelmi szerencséhez számítandó az ellenzék rendkívüli megosztottsága is, Mire azonban elérkezett 1987 nyara, ezeket a konjunkturális tényezőket el is lehetett feledni: részint kiiktatódtak az emlékezetből, részint pedig a szerencsére nem volt már szükség. A konzervatív vezér elmondhatta, hogy pályájának fő célkitűzését, az ország gazdasági hanyatlásának megállítását, teljesítette. Ezen belül a legnagyobb eredmény a 15 százalék körüli infláció eltüntetése volt. Közismert, hogy Margaret Thatchernek milyen erős nézetei — és érzelmei — tapadtak ehhez a kérdéshez, amelyet soha nem volt hajlandó pusztán a gazdasági célszerűség felől megközelíteni; a társadalom egészségét, morálját féltette a pénzhígulástól. Nyugaton ő volt az első politikus, aki közvetlen kapcsolatot teremtett a „kisember megtakarításainak elolvadása” és az egész nemzet perspektíva-vesztése között. A családi költségvetésekre hivatkozó nézetein a közgazdászok mosolyogtak, szimplának és primitívnek minősítették, mert nem vették észre benne azt a tömeghangulati tényezőt, amely a továbbiakban M. Thatcher politikai hátországát képezte, és erőt adott a terhek elviseléséhez. 1979-ben — Reagant megelőzve — a Thatcher-kormány három irányban indult el inflációellenes kampányában. Mindenekelőtt szigorú monetáris (pénz-)politikát vezetett be a pénzkínálati elemek erőteljes visszafogásával. Felmentek a kamatok, rendkívüli mértékig megerősödött a font, megindult a közkiadások, mindenekelőtt az állami ipar által élvezett szubvenciók visszafogása. Ami a kamatlábakat és a valutát illeti, ezek árfolyama csakhamar magasabbra szökött annál, mint amit — történelmi visszatekintésben — az infláció letörése megkövetelt volna. A Thatcher által ihletett pénzügyi kormányzatnak sikerült majdnem „halálra masszíroznia” a brit gazdaságot. 1980—81-ben a feldolgozóipari termelés 15 százalékkal esett vissza, másfél millió embert bocsátottak el. Beköszöntött a háború utáni legrosszabb recessziók egyike. A termelő üzemek arra kényszerültek, hogy — a fizetésképtelenség elkerülése végett — haladéktalanul megszüntessék a túlfoglalkoztatást, bezárják elöregedett üzemrészeiket és elbocsássák az ugyancsak elöregedett, újításra nem képes irányítóikat. Az eredmény a termelékenység-növekedésben mutatkozott meg legelőször. 1980 óta a statisztikák az egy dolgozóra eső termelékenység növekedését évi 5 százalékban regisztrálják, ami nagy eredmény; a tőke és a munka egyidejű hasznosításában pedig (ezt az ikermércét azonban nem mindenütt használják) Nagy-Britannia vitathatatlan világelső lett. Nagyra kell tartani azt is, hogy a túlértékelt, tehát export-visszafogó hatású nemzeti valuta ellenére a 100 éve hanyatló brit világkereskedelmi 33
