Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Hardi Péter: Elnökválasztás az Egyesült Államokban -1988
meg arról, elválaszthatók-e a médiában a fontos vagy a fontosnak vélt ügyek: arról viszont mindenképpen meggyőzött, hogy a média nyilvánosságát mind az országos horderejű, mind a helyi, közvetlen szomszédságomban zajló eseményekben az élet természetes velejárójának kell tekinteni. A választás egyik komoly tanulsága az, hogy a jelölteknek és a médiának sokkal többet kellene foglalkozniok a leendő vezető előtt álló és megoldásra váró országos horderejű kérdésekkel. Egyetértek néhány, még a választás előtt született elemzéssel, amely szerint >az 1988-as kampány egyik nagy fogyatékossága az volt, hogy a jellem és a kompetencia kérdéseit nem tisztázta az előválasztási folyamat során, s végig, a választás előtti utolsó napokig napirenden tartotta. Ügy gondolom, az amerikai választási rendszer nagy előnye lehetne, hogy a hosszú előválasztási és jelölési időszakban tisztázni tudják, alkalmassá teszi-e a konvenciókon megválasztandó jelölteket jellemük és kompetenciájuk a magas hivatalra. Ha ezt tudomásul tudják vétetni, akkor a választási harc finisében a jelöltek, s velük az ország, valóban fontos — politikai, gazdasági, vagy ha az amerikaiakat az foglalkoztatja, erkölcsi — ügyekben s azok megoldására ajánlott eltérő stratégiákon vitázhatnának. Számomra a választás azt jelenti, hogy különbség mutatkozik előszöris abban, hogy a jelöltek mit tartanak politikailag lényeges, megoldásra és cselekvésre váró témáknak. Másodszor abban, hogy milyen programot ajánlanak a megoldásukra. Harmadszor abban, hogy milyen eszközöket hajlandók vagy nem hajlandók programjuk érvényesítése során igénybe venni. Csak ha mindezekben nem lehet választani (vagy mert a szisztéma nem enged választást, vagy mert a jelöltek témái és programjai között nincs lényeges eltérés), akkor jöhet szóba a jelöltek személyes kvalitása, illetve a jelleme és kompetenciája közötti választás. A legutóbbi elnökválasztás azt sugallja, hogy pillanatnyilag mind az Egyesült Államokban megoldásra váró közügyek, mind a megoldási módszerek mindkét párt számára hasonlóak. Ezért is születhetett meg az amerikai történelemben egyedülálló kezdeményezésként, két eltérő pártállású volt elnök, Gerald Ford és Jimmy Carter közös memoranduma. A szakértői gárdával még a választás előtt összeállított dokumentum nyolc nagy témakörben rangsorolja a legfontosabb teendőket, amelyeket a leendő elnöknek, pártállásra való tekintet nélkül, ajánl. Ebben az a fontos, hogy a témáktól és módszerektől függetlenül nem az egyik vagy a másik párt, hanem az ország érdekét tartják a legfontosabbnak. S ez az érdek összefogást, közös cselekvést kíván mind a pártok, mind a hatalom egymás mellé rendelt intézményei között. A republikánus elnöknek és a megnövelt demokrata többségű törvényhozásnak együtt kell szembenéznie a kihívásokkal. 28
