Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Aczél Endre: A "thatcherizmus" a harmadik szakaszban
ACZÉL ENDRE A „thatcherizmus” a harmadik szakaszban Ezeken a hasábokon korábban két, rövidebb lélegzetű írásban kíséreltem meg felvázolni a „thatcherizmus” filozófiáját majd a gyakorlati politikában felmutatott — valljuk meg: nem minden látványosságot nélkülöző — eredményeit. Az első tanulmány a „thatcherizmus” múlandóságának cáfolata gyanánt készült; a második a thatcheri stratégia és taktika politikai szemelvénytárává lett. Először kérdés, utóbb — némiképp — előlegezett válasz formájában merült fel, hogy a brit társadalom voltaképp hálás befogadó közege a Margaret Thatcher nevéhez tapadó jobboldali populiz- musnak. Most, újabb két év múltán látható, hogy a „thatcherizmusnak” ez a vonzása alig csökkent — ha nem éppen növekedett —, és az általa felforgatott világ fejlődésének egy határozottan konszolidált szakaszába lépett. * Ennek a szakasznak a nyitányát a sorrendben harmadik választási győzelem szolgáltatta. (1987. június) A Konzervatív Párt a szavazatok 42,9 százalékával 376 mandátumot szerzett az alsóházban; a „hivatalos” ellenzék, a Munkáspárt 32,1 százalékkal 229 mandátumig vitte, míg a „nem hivatalos” ellenzék, a szociáldemokrata-liberális Pártszövetség (Alliance) 22,9 százalékkal (a nem-arányos képviseleti rendszer sújtó következményeként) csak 22 képviselői helyet tudott megszerezni. Margaret Thatcher pártja a falklandi háborút követő nagy győzelmet ugyan nem volt képes megismételni, de hasonló „motiváció” hiányában is csak 0,6 százalékkal kapott kevesebb szavazatot, mint 1983-ban. Ebből adódik, hogy sok elemző számára a ’87-es eredmény értékesebb, mint az előző 29
