Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Hardi Péter: Elnökválasztás az Egyesült Államokban -1988
Milyen tanulságokkal szolgál az amerikai (ki)választási rendszer? Először is olyannal, ami általánosságban az amerikai állapotokra vonatkozik. Az amerikaiakat sok ügy osztja ugyan meg, de egyik sem mélységesen, egyik sem úgy, ahogyan a hagyományos európai rendszereket a társadalmi különbségek megosztották. Még a mindig legélesebben megosztó ellentét, a fekete-fehér különbség sem olyan, ami a társadalmi berendezkedést tenné kétségessé, legfeljebb az anyagi és erkölcsi értékek elosztási (és újraelosztási) rendjét. Az amerikaiak szeretik világukat, végső soron nincs sok bajuk vele, főleg nem a nagypolitika szintjén. Megengedhetik maguknak, hogy a mi európai vagy éppen magyar mércénkkel mérve egyedi, szűk, lényegtelennek tetsző kérdésekkel foglalkozzanak a választás időszakában. Nem a gazdasági reform A vagy B változata, nem az egy- vagy többpárt rendszer a választási vita tárgya, hanem az abortusz, a halálbüntetés, netán az iskolai imádkozás. Ahol így állnak a választáshoz, ott nyilván nem érzik úgy, hogy nagy baj lehet a rendszerrel. Ide kívánkozik egy közbeszúrt gondolatsor. Rengeteget cikkeznek az Egyesült Államokban az elnökválasztáson szavazók részvételi arányáról. Ez immár hagyományosan alacsony; a választásra jogosultak alig több, mint fele szokott megjelenni a szavazóhelyiségekben. Az 1988-as választás hat és fél évtized óta a legalacsonyabb részvételt produkálta; a választásra jogosultaknak éppen ötven százaléka voksolt. Ezt minden elemző károsnak és ijesztőnek tartja; elrettentésképpen kimutatják, hogy szoros elnökválasztási verseny esetén, alacsony részvétel mellett a választópolgárok egynegyede választja meg az elnököt. Ez adatszerűén igaz is, csak az kérdéses, hogy olyan nagy baj-e ez az Egyesült Államoknak. A nemszavazók jelentős része ugyan valóban azért nem megy szavazni, mert nem tartja fontosnak sem a szavazást, sem a különbséget a jelöltek között. (Én ide sorolom azt is, aki a közvéleménykutatási adatok szerint csak az előzetes regisztrálási rendszer miatt nem megy el szavazni.) Ez azonban nem azt jelenti, hogy ki akar vonulni a rendszerből. Sőt, inkább azt jelenti, hogy nincs igazán komoly baja a rendszerrel; ebben az értelemben apolitikus. Viszont megelégszik a jogi lehetőséggel: bármikor élhet szavazói jogával, ha akar. Az amerikai átlagpolgár egyik része hazafias kötelességének érzi, hogy szavazzon — szinte mindegy viszont, hogy kire; másik része hazafias jogának érzi, hogy ne szavazzon. És ha a szavazók tömegesen élnek ezzel a joggal, akkor sem beszél senki a rendszer legitimációs válságáról. További tanulság az, hogy a pártpolitikának egyre csökkenő szerepe van az ország vezetőjének kiválasztásában. Egyre kevésbé igaz, az hogy X-et vagy Y-t azért választják meg elnöknek, mert demokrata vagy 26
