Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 2. szám - Lipcsey Ildikó: A román nemeztiségi politika négy évtizede
2. A béketárgyalások idejére feltétlenül stabilizálni kellett az országot. Ez nemcsak a Nyugat által követelt koalíciós kormány megalakítását jelentette, hanem azt is, hogy a nemzetiségi kérdésben rendet kellett teremteni. Tényekkel igazolni: véglegesen szakítottak a román nacionalizmussal, így a rendezetlen etnikai problémák miatt nem lesz többé háborús tűzfészek Európának ez a része. Az egyenjogúság ígérete és a várható eredmények olyan vonzóak voltak, hogy az RKP a történelmi pártokkal folytatott politikai-hatalmi harcában ezzel maga mellé tudta állítani a magyarságot képviselő Magyar Népi Szövetséget. A baloldali pártokat tömörítő román népfront, az Országos Demokrata Arcvonal azonban nem nyerte el a széles román tömegek támogatását. A fennmaradt régi államapparátus pedig rendszeresen szabotálta a kormány által hozott intézkedéseket és törvényeket, beleértve a nemzetiségi vonatkozásúakat is. „Ha a Nemzeti Parasztpárt győzne a választásokon - hangoztatta az RKP - a magyarság 50 kilós csomaggal kényszerülne elhagyni szülőföldjét. A Romániában élő magyaroknak a kommunista pártot kell támogatniuk, mert csak ez biztosítja létüket, jövőjüket, egyenjogúságukat.“ „Azért nem lehet semmiféle területi engedményt tenni Magyarország javára - hangoztatta például Petru Groza és Vasile Luca -, mert az a baloldali kormány bukásához vezetne, és Maniu kormánya túsznak tekintené a Romániában maradt magyarokat.“ Az 1946 novemberi választások után a világközvélemény is úgy vélte: a román baloldal győzelméhez a magyarság támogatása jelentős mértékben járult hozzá. A béketárgyalások és a választások sikere után azonban a kormány „megfeledkezett“ arról, hogy ígéretéhez híven törvénybe iktassa az MNSZ nemzetiségi törvénytervezetét. 1947. február 10-én Románia aláírta a békeszerződést. E két dátum, a választásoké és a béketárgyalások befejezéséé új korszak kezdetét jelentette a Román Kommunista Párt politikájában. A fiatal népi demokráciák, így Románia számára is csak egyetlen modell létezett akkor, a sztálini, a politikai és gazdasági életben, a szövetségi és a nemzetiségi politikában egyaránt. Nem volt többé szükség sem a koalíciós partnerekre, az ún. társutasokra, sem a korábbi baloldali szövetségesekre, a Szociáldemokrata Pártra, az Ekésfrontra és a Magyar Népi Szövetségre sem. 1947 márciusában a moldvai magyarok elrománosítása érdekében már akadályozták körükben az MNSZ szervezkedését. A magyar szövetkezetek, iskolák nem kaptak a románokéhoz hasonló állami támogatást, megszüntették a magyar gazdasági intézményeket: még mindig nem szabadították fel a kisemberek vagyonát az Ellenséges Javakat Kezelő Szervezet zárlata alól. Megyszűntek ugyan a hadbíróságok, de a helyükbe lépő katonai törvényszékeken ismét több magyar letartóztatását rendelték el. A felsőoktatási intézmények őszi reformját előkészítő vitákon több magyar felsőfokú intézmény, így a Jogi és Közgazdasági Kar, a Gyógyszerészeti Kar megszüntetését is tervezték. A Marosvásárhelyen működő Orvosi Egyete48
