Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 2. szám - Lipcsey Ildikó: A román nemeztiségi politika négy évtizede
magyarok érdekképviseleti szervének. Az MNSZ legfelsőbb vezetése és szakosztályainak irányítói közvetlen kapcsolatban álltak a kormánnyal, a minisztériumokkal. Véleményező és javaslattevő joggal rendelkeztek, és e minőségben eljárhattak a magyarságot érintő valamennyi kérdésben. Közvetlenül a felszabadulás után, az MNSZ közreműködésével, csekély állami támogatással lehetővé vált a magyarság évszázadok során kialakult politikai, gazdasági, kulturális, tudományos, egészségügyi intézményeinek, múzeumainak, könyvtárainak, népfőiskoláinak, iskoláinak, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületnek, az Erdélyi Múzeum Egyletnek, hitel, fogyasztási és értékesítési szövetkezeteinek a működése. Kolozsvárott, Aradon, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Szatmáron magyar színházak játszottak, 12 magyar nyelvű napilap, 10 hetilap és 25 időszaki kiadvány jelent meg. Több magyar kiadó is volt. Kedvező körülmények között működött a magyar oktatásügy: óvodák, elemi és középiskolák, szakiskolák, felsőfokú intézmények - összesen 7 - álltak a tanulók rendelkezésére. Az MNSZ szinte maradéktalanul érvényesíteni tudta fő célkitűzését, hogy sok magyar gyerek anyanyelvén tanulhasson. A romániai magyarság bizakodását erősítette az 1945. február 6-i Nemzetiségi Statútum, amely szerint a törvény előtt minden állampolgár egyenlő, azonos polgári és politikai jog illeti meg őket fajra, nemzetiségre, nyelvre, vallásra való tekintet nélkül. A nemzetiségi politikában a legtöbbet a párizsi béketárgyalások idején biztosították, amikor az MNSZ, a kormány biztatására, kidolgozta a nemzetiségeket önálló politikai egységnek elismerő, számukra kollektív jogokat biztosító törvényt. Ez már 15 százalék esetén lehetőséget biztosított volna az anyanyelv használatára az igazságszolgáltatásban és a közigazgatásban, a 65 százalékban nemzetiségek lakta vidékeken pedig önkormányzatot helyezett kilátásba. (Kevesebb volt viszont, mint az RSZDP Magyar Bizottságának koncepciója, mely Erdély autonómiájának alapján a törvényhozói és végrehajtói jogkörrel szerette volna felruházni Erdély önkormányzati szerveit.) Ezzel túlléptek a kulturális, nyelvi kérdésre korlátozott autonómián. Tervezték továbbá egy legfelsőbb Nemzetiségi Tanács létrehozását, a Nemzetiségi Minisztérium kibővítését, minden minisztérium mellé a sajátos kérdéseikkel foglalkozó nemzetiségek képviselőiből álló bizottságok alapítását. Ez a csúcspont azonban egyidejűleg a hanyatlás kezdete is volt. A Groza-kormánynak és a Román Kommunista Pártnak ezt a politikáját akkor több tényező is befolyásolta: 1. Köztudott, hogy a felszabadulás után a Maniu-gárdisták terrorja miatt szovjet katonai parancsnokság irányítása alatt Észak-Erdélyben közös román-magyar kormányzást vezettek be, és a Szovjetunió Észak-Erdély „bekapcsolását“ a román közigazgatásba ahhoz a feltételhez kötötte, hogy ott „a rendet, a demokráciát és a nemzetiségek egyenjogúságát biztosító kormány alakuljon“. 47
