Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 2. szám - Békési B. Béla - Dálya László - Enyedi Sándor - R. Süle Andrea: A romániai magyar kisebbség
az Erdélyi Tudományos Intézetet, az Erdélyi Múzeum Egyesületet, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet stb. is felszámolták. 1948-ban pedig az összes felekezeti elemi és középiskolák is állami kézbe kerültek. Az 1944 után is fennmaradt, illetve létrejött kulturális intézmények ekkor még tovább működtek, ellenük később, az 1950-es évektől indult támadás. Az 1952-es alkotmány a döntően magyarlakta Székelyföldön Ma- rosváráshely központtal létrehozta a Magyar Autonóm Tartományt, amelynek keretein belül a romániai magyarság mintegy 35 százaléka élt. A tartomány autonómiáját szabályozó statútum kidolgozására egészen megszüntetéséig nem került sor. A tartomány létezésére hivatkozva ugyanakkor a Magyar Autonóm Tartomány határain kívül élő magyar lakosokat egyre több alapvető kisebbségi jogtól fosztották meg. 1960-ban pedig a közigazgatás átszervezése ürügyén - tisztán román lakosságú területek hozzácsatolásával és több homogén, magyarok lakta járás (rajon) elcsatolásával a tartomány etnikai összetételét megváltoztatták. így az intézkedések következtében a magyarság számarányát a korábbi 77,3 százalékról 62 százalékra csökkentették. Mindezekkel együtt a terület nevét Maros-Magyar Autonóm Tartományra változtatták. A tételes jogszabályok alakulását a következőkben főként az alkotmányok megfelelő szövegrészeinek változtatásán követhetjük nyomon. A háború utáni Románia három alkotmánya (az 1948, az 1952 és az 1965. évi) nemzetiségekre vonatkozó megfogalmazásai sok hasonlóságot mutatnak, de magukon viselik az adott kor sajátos történelmi jegyeit is. A ma is érvényben levő, időközben többször módosított alkotmányt 1965. augusztus 21-én fogadta el a Nagy Nemzetgyűlés. Ennek legfontosabb változását az 1968. február 17-i törvény jelentette, amely megszüntette az ország tartományok szerinti közigazgatási felosztását (így a Maros-Magyar Autonóm Tartományt is), és bevezette a megyerendszert. Az érvényben levő alkotmány három helyen említi a kisebbségeket. A 2. szakasz egyik bekezdése szerint az ország dolgozói „nemzetiségi különbség nélkül építik a szocialista társadalmi rendet“. A 17. szakasz szerint: „Románia Szocialista Köztársaság állampolgárai nemzetiségre, fajra, nemre vagy vallásra való tekintet nélkül egyenlő jogokat élveznek a gazdasági, politikai, jogi és társadalmi élet minden területén“. A sajátos nemzetiségi jogok körét az alkotmány 22. szakasza fogalmazza meg: „Románia Szocialista Köztársaságban az együtt élő nemzetiségeknek biztosítva van az anyanyelv szabad használata, továbbá könyvek, újságok, folyóiratok, színházak és a minden fokú oktatás a saját nyelvükön. Azokban a területi-államigazgatási egységekben, amelyekben a román lakosságon kívül más nemzetiségű lakosság is él, minden szerv és intézmény, szóban és írásban az illető nemzetiség nyelvét is használja, és tisztviselőket nevez ki ezek soraiból, vagy más olyan állampolgárok közül, akik ismerik a helyi lakosság nyelvét és életmódját.“ Az alkotmány idézett megfogalmazásai kevésbé konkrétak, mint a 26
