Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 2. szám - Szász Zoltán: A magyar-román közös múlt történetéből
SZÁSZ ZOLTÁN A magyar - román közös múlt történetéből „Nincs Európában még két nép, amely oly nagy felületen érintkeznék egymással, mint a magyar és a román. A magyar és a román népterület ma szeszélyes nyúlványokkal, kisebb-nagyobb szigetekkel ékelődik egymásba, tehát nem két zárt néptömb határ menti érintkezéséről, hanem összeszövődéséről, együttéléséről van szó, ami a történelem folyamán mindkét fél számára állandóan életbevágó kérdést jelentett“1 - írta kerek 40 évvel ezelőtt a magyar-román közös múlt vizsgálatának szentelt könyv tudós szerzője. Akár elfogadjuk a román történetírók többségének azon nézetét, hogy a román nép, illetve elődei az ősidőktől éltek a mai román államterületen, akár ezt a nézetet elvetve, a tudomány azon álláspontjára helyezkedünk, hogy a románság a középkorban délről, a Balkánról vándorolt be Erdélybe - tény marad, hogy a két nép sorsa sok évszázad óta szorosan összefonódik, s jövője is elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Áz első biztos forrásadatok szerint a 13. század legelején tűntek fel a románok a Kárpátok ívén belül, a történelmi Magyarország területén, a délerdélyi Fogaras vidékén. A középkori magyar források szilaj, harcias pásztornépként ismerték őket. Először a székely-magyarok és a szászok közötti aránylag szűk vidéken elhelyezkedve beépültek az egykori királyi határőrszervezetbe. A 14. századra azután a Máramarosi Havasokban, majd másutt is jelentős román néptömb alakult ki. A királyi hatalom elsősorban a Déli Kárpátokban szervezi őket, ahol nagyjából a szászokhoz és a székelyekhez hasonlóan, s elöljáróik: a kenézek és vajdák vezetése alatt külön helyi társadalmat alkottak. A vezető kenézek közül idővel sokan jutottak a nemesség soraiba, egy részük megőrizte nyelvét és ortodox vallását, mások viszont idővel elmagyarosodva az ország főurai közé emelkedtek, mint például a Hunyadiak vagy' a Drágfiak. A közrománok a kenézek felemelkedésével, vagy a románokat ugyancsak szívesen telepítő magyar főurak birtokain váltak jobbágyokká, s osztoztak a magyar jobbágyság sorsában. 3
