Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Hardi Péter: Elnökválasztás az Egyesült Államokban -1988
a választók döntésében: mind a börtönből való eltávozás, mind az alelnökjelölt személyes kvalitása legföljebb csak a választók tíz százalékánál szerepelt döntésüket befolyásoló tényezőként. Akkor mi számított? Volt-e más ügy, ami meghatározta a választói magatartást? A negyedik és ötödik karikatúra szerint nem: az egyik Dukakist ábrázolja, amint a Bush-kormány anyagát a kukába dobja, „Barátaim, ez mind szemét!” felkiáltással; ám a saját kampány-anyaga ugyanolyan kukában rejlik, bár ő „Szellemi tápanyag!”-nak titulálja. A másik rajzon a tévében bejelentik: Kitty Dukakis és Nancy Reagan arról fog vitázni, szabad-e ingyen hordani a tervezők divatmodelljeit, mire a kimerült tévénéző felsóhajt: „Végre egy ügy!” Vagyis a karikaturisták véleménye megegyezett a szakértőkével, meg az átlagpolgáréval: ezt a kampányt inkább az jellemezte, hogy a jelöltek kölcsönösen igyekeztek alkalmatlannak feltüntetni az ellenfelet, ahelyett, hogy a maguk alkalmasságát saját állásfoglalásaikon keresztül bizonyították volna. (A választás után azonnal készített egyik közvéleménykutatás szerint minden második választó azért szavazott az egyik jelöltre, hogy ne a másik győzzön.) Ez alól talán egy téma volt jelentős kivétel: George Bush tapasztalata, amelyet az átlagos választópolgár könnyen összetéveszthet az elnökválasztási kampányokat meghatározó egyik legfőbb kérdéssel, a kompetencia kérdésével. A tapasztalat még nem kvalifikál a hivatalra; ha azt a következtetést tartalmazza, hogy a szerzett tapasztalatok kompetenssé is teszik a jelöltet, akkor előnyt jelenthet. A Bush-kampány erre a non-sequitur tételre jól tudott építeni. Bush joggal mutatta be magát országos vezetőként. Csaknem harminc éves politikai pályafutása során volt CIA-igazga- tó, kínai nagykövet, ENSZ-nagykövet; nemzetközi tapasztalatai tagadhatatlanok. S volt természetesen két ciklusban alelnök. Mindez mégsem biztos, hogy elegendő lett volna a győzelemhez. Ne feledjük, hogy százötven év óta hivatalban lévő alelnök még nem nyert választást, s az ilyen hagyományoknak (az analógiák egyébként semmiféle logikai bizonyító erővel nem rendelkező volta ellenére) az Egyesült Államokban komoly erejük van. Bush azonban alelnök Reagan két elnöki periódusa alatt volt. A hangsúly a mondat második felén van. ★ Az Egyesült Államokban szinte közhely, hogy ha valamely kormányzat sikeres, ha a gazdaság jól működik, ha nincsenek nyomasztó nemzetközi gondok, akkor nincs értelme hatalomra juttatni a másik pártot. Reagan nyolc éve — az őt ért sokszor drasztikus bírálatok: pojáca, gyenge 18
