Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Vastagh Pál: Etnikum és Régió-Keleten és Nyugaton:V.F.Li(szerk.): Burzsoá pártok és a politikai harc Kelet országaiban
zeti Felszabadítási Front Algériában). d) Forradalmi-demokratikus jellegű, a tudományos szocializmus ideológiáját és gyakorlatát követő pártok és szervezetek. A nemzetidemokratikus forradalom népi-demokratikus forradalomba történő átalakulásának időszakában jönnek létre, a társadalom nem kapitalista fejlődése mellett elkötelezettek (például a Jemeni Szocialista Párt; a Kongói Munkapárt; az Etiópiái Dolgozók Pártja). e) A teokratikus jellegű, vallásiközösségi vonásokkal jellemezhető pártok egyesítik magukban a kispolgári radikalizmus, a hagyományos vallási felfogás, a nacionalizmus jegyeit. Politikájukban elsősorban a reakciós, jobboldali feudális és tradicionális erők érdekei jutnak kifejeződésre (például a Muzulmán Testvérek Szövetsége Egyiptomban; a Dzsanata Párt Indiában; az Iszlám Köztársasági Párt Iránban stb.). A politikai pártok sokszínűsége mellett igen eltérő az egyes pártok szerepe és funkciója a politikai rendszerben. Van olyan ország, ahol a párt egyben az államhatalom letéteményese is, (Kongó), másutt autokratikus jellegű egypártrendszer működik (Szingapúr). Megtalálható a fejlődő országokban a hagyományos parlamentális-képvise- leti rendszerrel egybekapcsolódó többpártrendszer, (India, Sri Lanka), valamint a formális többpárti struktúra reális parlamenti képviselet nélkül (Marokkó). Sok országban azonban a politikai pártok létrehozására irányuló kísérleteket államellenes tevékenységnek minősítik. A társadalmi, szociális mozgások, az átrétegződés, a gazdaságban végbemenő változások ha nem is mechanikusan, de igen markánsan kirajzolódnak a polgári pártok politikájának módosulásaiban. Az eset- tanulmányokban a szerző a konkrét társadalmi gazdasági körülmények elemzéséből olyan következtetésekre jutnak, miszerint például az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt radikalizmusa, a hatvanas évek végéhez a hetvenes évek elejéhez viszonyítottan a nyolcvanas évtizedben azért mérséklődött, mert időközben végbement a falusi kizsákmányoló réteg és a városi kispolgári csoportok gazdasági, politikai konszolidációja, megszűnt az alapvető paraszti rétegeket mozgósító földfoglaló mozgalom. Érdekes vonás, hogy a más társadalmi környezetben másodlagosként értékelt regionális tényezők a fejlődő országokban gyakran primér politikaformálóként hatnak. A tuniszi Űj Desztur Párt Politikájában az egyik lényegi meghatározó elem volt, hogy aktivistáinak túlnyomó többsége, a párt vezetésének egésze az ország Szahel tartományából származott. Ebben a régióban nem alakultak ki a feudális földbirtokviszonyok, nem jött létre a gyarmati függés sem. Ezek a társadalmi hatások formálták a Desztur Párt politikai hagyományait, a nemzeti, „demokratikus kapitalizmus” ideáját. A burzsoázia a fejlődő országokban befolyásának érvényesítésére a politikai küzdőtéren nem csupán a párt szervezeti formáit használja fel. A harmadik világ két igen jelentős országában, Indiában és Nigériában igen hangsúlyos szerephez jutottak a különböző, nem párt keretekben működő vállalkozói szövetségek, egyesülések. Ezek a szervezetek látszólag gazdasági indítta- tásúak. alapvetően a munkaadói ér176
