Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Vastagh Pál: Etnikum és Régió-Keleten és Nyugaton:V.F.Li(szerk.): Burzsoá pártok és a politikai harc Kelet országaiban
dekek védelmére hivatottak, tényleges befolyásuk, politikai súlyuk azonban messze meghaladja ezt a pozíciót. A függetlenséget megelőző időszakban a helyi kapitalisták érdekei egybeestek a gyarmatosítók elleni fellépéssel, a külföldi tőke korlátozásával. Ilyen értelemben szövetségesévé váltak a nemzeti felszabadító mozgalomnak. Későbbiekben ezek a pártokon kívül álló centrumok olyan befolyásolási csoportokká alakultak át. amelyek nélkül ma már nem születhetnek meg társadalmi, gazdasági tartalmú döntések, közvetve vagy közvetlenül ezek a központok kényszerítik ki a kormányzati döntéseket a pénzügyi a vám, az adó stb. szabályozásban. A pártrendszereket befolyásoló társadalmi tényezők között sajátos szerepet töltenek be a hagyományos társadalmi szerkezetből származó elemek. Ilyen hatást képviselnek a politikai mechanizmus formálódásában Indiában a kasztrendszer maradványai. A kaszt és a politikai szerveződés formái között több síkú kapcsolatrendszer jött létre. A társadalmi pszichológiában, a politikai tudat egyéni és csoportformáinak változásaiban szinte változatlanul fennmaradt a kaszt jelentősége. A hagyományos, kaszton belüli szolidaritás a politikai szintéren is hat, fontos összetartó erő a politikai keretekben is. bár hatása a politikai önszerveződés fejlődésével csökken. Számos fejlődő országban a politikai rendszer egyes elemei közötti kapcsolatokban különleges fontosságú a politikai pártok és a fegyveres erők viszonya. A társadalom kiegyensúlyozott, legalizált működésekor általában a fegyveres erők nem fejtenek ki közvetlen hatást a politikai rendszerben. Szorosan integrálódnak az államszervezetbe, szigorúan az állam alárendeltségében végzik tevékenységüket. A társadalom szerkezetének kialakulatlansága, a politikai intézményesülés szakaszossága következtében a harmadik világ országaiban igen gyakorivá vált a fegyveres erők közvetlen politikai szerepvállalása, elsősorban tekintélyuralmi rezsimek viszonyai között (Pakisztán, Dél- Korea). A témakört elemző tanulmányokból számos általánosítható következtetés adódott: — a fegyveres erők sok esetben saját szerepüket a politikai életben úgy tüntetik fel, mintha az elsősorban a politikai stabilitást elősegítő jellegű lenne; — gyakori az a jelenség is, hogv a katonai hatalomátvételt követőé i a fegyveres erők politikai szervezetként lépnek fel. A Forradalmi Tanács, a Nemzeti Megmentés Tanácsa elnevezések, amelyek vezető katonai csoportosulásokat jelölnek, csupán a rezsimek társadalmi bázisát hivatottak propagandisztikus eszközökkel kiszélesíteni. A katonai körök, főként a bürokratikus-militarista rezsimek esetében önmaguk szervezik a kormánybarát politikai erőket pártokba vagy más politikai szervezetekbe. Ezúton kívánják biztosítani befolyásukat a polgári pártok felett. A fegyveres erők politikai funkciójának érvényesítése, kiszélesítése a hatalmat birtokló társadalmi csoportok egyik leghatékonyabb eszköze. Ugyanakkor, miként ezt konkrét elemzésekkel is alátámasztották a szerzők, napjainkban a katonai rezsimek hosszú időszakon keresztül nem tudják bizonyítani életképességüket. A társadalmi mozgások következtében a burzsoá pártok között is belső differenciálódás megy végbe. A középrétegek ösztönös politikai 177
