Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Vastagh Pál: Etnikum és Régió-Keleten és Nyugaton:V.F.Li(szerk.): Burzsoá pártok és a politikai harc Kelet országaiban
V. F. Li (szerk.): Burzsoá pártok és a politikai harc Kelet országaiban (Burzsoaznie partii i politicseszkaja borba v sztranah vosztoka) Nauka, Moszkva, 1987. 242 1. A fejlődő országok politikai intézményrendszerének vizsgálata fokozódó érdeklődést vált ki napjaink társadalomtudományi kutatásának legkülönbözőbb területein. Mindez összefügg azzal a sajátos helyzettel, amely a gyarmati sorból felszabadult országok politikai struktúráinak társadalmi szerepét jellemzi. A politikai intézményesülés, a politikai szervezetek és a társadalom kapcsolatának alapkérdései a harmadik világban korunkban szinte robbanásszerűen törtek felszínre. A társadalom fejlődésének sajátosságaiból adódóan ezekben az országokban elsősorban a politikai intézményekre hárultak az elmaradottság felszámolásának, a társadalom modernizálásának feladatai. A függetlenséget követő első időszakban számos illúzió keletkezett a politikai intézmények ebbéli lehetőségeit illetően. Ez kifejeződött a különböző államközpontú felfogásokban, a párt-etatista koncepciókban, a politikai modernizáció feltételezett eredményességében. A politikai intézmények szerepének túlértékelése a gazdasági, politikai folyamatokban, az integráció kialakításában, éppen a társadalmi tények hatására változott meg. Előtérbe került a társadalom és a politikai rendszer szétválasztódásának paradigmája, annak felismerése, hogy a közösségektől elkülönült politikai szervezetek képtelenek a társadalmi viszonyok hatékony befolyásolására, hogy azok objektíve nem tudnak eleget tenni annak a ki- kényszerített szerepvállalásnak, hogy a fejlődés-fejlesztés motorjaivá váljanak. Ebből is következik, hogy a tudományos elemzésekben ma már a hangsúly egyre inkább a politikai szervezetek társadalmi megalapozottságának vizsgálatára helyeződött át. Döntően ez az újabb szemléleti és módszertani megközelítés jellemzi a V. F. Li szerkesztette tanulmánykötetet is. A munka nem előzmény nélküli a szovjet társadalomtudományi kutatásokban. 1983-ban hasonló tematikájú tanulmánykötetek jelentek meg a Szovjet Tudományos Akadémia Keletkutató Intézete, valamint az Állam- és Jogtudományi Intézet gnodozásában. (Partii v re- volucionnom processze v sztranah Azii i Afriki. Moszkva, 1983., Partii v politicseszkoj sziszteme. Moszkva, 1985.) Ezekben a munkákban a kutatók a világforradalmi folyamat szempontjából haladó politikai pártok elemzését végezték el. Legújabb vállalkozásukban a szerzői kollektíva tagjai Kelet és Ázsia országainak polgári pártjait vizsgálják a társadalmi mozgások és változások alapján. A tizenhárom tanulmányt tartalmazó kötetben a gazdag tematika alapvetően három fő témakört foglal magába: — a politikai pártok és szervezetek intézményesülésében miként jut kifejeződésre a társadalom szociális rétegződése, annak módosulásai? — mi jellemzi a pártok és az államszervezetek egymásra hatását, különös tekintettel a fegyveres erők és a politikai pártok kapcsolatára a tekintélyuralmi rezsimek viszonyai 174
