Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KÜLFÖLDI SZAKÉRTŐK FÓRUMA - Garadzsa V.: Együttműködés és etika a nukleáris évszázadban
KÜLFÖLDI SZAKÉRTŐK FÓRUMA V. GARADZSA Egy üttm űködés és etika a nukleáris évszázadban* A globális problémák megjelenése a XX. században fontos mérföldkövet jelentett a társadalom történetében és a természet evolúciójában. A tudományos-műszaki fejlődés eredményeként minőségi ugrás következett be az ember természeti környezetére gyakorolt hatásának mértékében, meredeken megnövekedett ezen hatás intenzitása. Az ember cselekedetei a bolygó fejlődésének döntő tényezőjévé váltak. A társadalmi fejlődés üteme megelőzi a természetes evolúciót és olyan nagymértékű, hogy a környezet nagyon jelentős megterhelést és változásokat él át, akár egy nemzedék élete során is. Napjainkban ökológiailag instabil világban élünk, sőt mi több, az emberi tevékenység a természet tönkretételének fenyegetését is magában rejti. A XX. század közepétől reális veszéllyé vált, hogy az emberi civilizáció elpusztul egy nukleáris háborúban. A nukleáris háború ökológiai következményei pusztítóak és visszafordíthatatlanak lennének. Korunk politikai valósága is bonyolult és ellentmondásos, számos veszélyt rejt magában, többek között a háború fenyegetését. A globális problémák közül az első és legfontosabb a nukleáris apokalipszis kialakulásának megelőzése. Változó világunkban paradox helyzet állt elő. Korábban azt gondoltuk, az emberiségnek azért lesz vége, mert az ember gyengének bizonyul. Ezt tartalmazzák a „világ végére” vonatkozó vallásos elképzelések. Most azt látjuk, hogy éppenséggel az ember vég nélkül növekvő és egyre fokozódó hatalma teremt — a világtörténelem során először — a világ jövőjére nézve radikálisan fenyegető veszélyt. S minél erősebb lesz az em*Előadás az Etikai—Humanista Szövetség X. nemzetközi konferenciáján. Buffalo (Egyesült Államok), 1988. augusztus 1—4. 162