Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Pirityi Sándor: A haditengerészeti fegyverzet és tevékenység korlátozásáról
Az egyoldalú szovjet intézkedéseken kívül jelezte, hogy a szovjet Balti Flottából kivonhatnák a ballisztikus rakétákkal felszerelt tengeralattjárókat, ha az északi térség atomfegyvermentesítéséről megállapodást kötnének. Javasolta a nagy hadgyakorlatok intenzitásának korlátozását az Északi-, a Norvég-, a Barents-, és a Balti-tenger térségében, mégpedig olyan formában, hogy 25 ezer főnél nagyobb élőerővel egy-két évente maximum egy-két ilyen gyakorlatot rendezzenek. Miután a Szovjetunió 1972-ben az Egyesült Államokkal, 1936 júliusában Angliával is egyezményt kötött a nyílt tengeri incidensek megelőzéséről, Jegor Ligacsov a kedvező tapasztalatok alapján e tengerészeti bizalomerősítő intézkedés kiterjesztését ajánlotta az északi államoknak.9 Nyugati elemzők jelentősnek tartották, hogy az 1986-os szovjet javaslatokban szerepelt a Barents-tenger is. Moszkvát gyakorta érte korábban az a vád, hogy ezt a tengert, amelyen keresztül jelentős szovjet ílottakötelékek jutnak ki az Atlanti- és a Jeges-óceánra, „szovjet tengernek” tekinti. Mihail Gorbacsov 1987. október 1-jén Murmanszkban mondott beszédében javasolta a haditengerészeti tevékenység betiltását a nemzetközi tengerszorosok kölcsönösen egyeztetett övezeteiben és általában az intenzív forgalmú tengeri útvonalakon. „Jelenleg — mondotta a szovjet vezető — az északi országok, vagyis Izland, Dánia, Norvégia, Svédország és Finnország, nem rendelkeznek atomfegyverrel. Ismeretes előttünk nyugtalanságuk amiatt, hogy No vaj a Zemlján atomrobbantási kísérleti terepük van. Gondolkozunk e problémák megoldásán, ami bonyolult számunkra, hiszen túl sokat fordítottunk erre. Nyíltan megmondva azonban, a kérdést azonnal és egyszer s mindenkorra meg lehetne oldani, ha az Egyesült Államok beleegyezne az atomkísérletek beszüntetésébe, vagy kezdetnek legalább abba, hogy számban és hatóerőben minimumra csökkentsük őket.” 1988 januárjában a szovjet miniszterelnök hivatalos látogatást tett Svédországban és Norvégiában. Nyikolaj Rizskov ezt az alkalmat is felhasználta arra, hogy a murmanszki program konkretizálását szolgáló néhány új szovjet javaslatra ráirányítsa a figyelmet. Már Stockholmban meghívta a szovjet kormányfő az északi országok megfigyelőit a szovjet haditengerészet egyik 1988-as hadgyakorlatára. Sürgette a katonai szembenállás radikális csökkentését az északi térségben, szorgalmazta, hogy a stockholmi konferencia második szakaszában a 35-ök vizsgálják meg az itteni katonai tevékenység korlátozásának és csökkentésének problémáit. Rizskov ismételten hangsúlyozta, hogy az észak-európaiak óhajának megfelelően a Szovjetunió a tengeri bizalom- erősítő intézkedések övezetébe kész a Barents-tengert is bevonni. 141
