Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Pirityi Sándor: A haditengerészeti fegyverzet és tevékenység korlátozásáról
Már Stockholmban felvetődött, hogy a NATO és a Varsói Szerződés konzultációkat kezdhetne a haditengerészettel kapcsolatos bizalomerősítő intézkedésekről és e konzultációk előkészítéseképpen találkozhatnának a két csoportosulás illetékes katonai szakértői, például Leningrádban. Nyikolaj Rizskov 1988. január 15-én Oslóban már körvonalazott bizonyos megállapodási lehetőségeket a két tömb tanácskozásaira: — a szóban forgó tengeri térségekben a haditengerészeti és a légierők maximum két évente tarthatnának nagyobb hadgyakorlatokat, — az Atlanti-óceán északi és nyugati övezetében az Egyesült Államok és a Szovjetunió számára kijelölnék azokat a térségeket, amelyekben tilos a katonai-politikai szövetségek tengeralattjáró-elhárító erőinek és eszközeinek tevékenysége, — kölcsönös alapon lemondhatnának az Észak-Atlantikum fő óceáni és tengeri útvonalainak térségében, valamint az időszakos intenzív halászat övezeteiben a tengeri hadgyakorlatok megtartásáról, — megtiltanák haditengerészeti erők összevonását a nemzetközi tengerszorosokban és azok megközelítési térségeiben, meghatározva e csoportosítások mennyiségi, hajóosztály szerinti és egyéb paramétereit, — a korlátozási övezetbe bevonhatnák a balti tengerszorosokat (Nagy- és Kis-Belt, Sund, Skagerrak), a Dán-tengerszorost és a La Manche-csatornát, az Izland-Faeroer-szigetek—Skandinávia térséget. A szovjet miniszterelnök ezúttal is megerősítette az észak-európai atomfegyvermentes övezetre vonatkozó szovjet elgondolások érvényességét. ★ Ahhoz képest, hogy mekkora az Indiai-óceán világgazdasági és katonapolitikai jelentősége, e térséggel kapcsolatban a haditengerészeti tevékenység és fegyverzet korlátozása meglehetősen későn került napirendre. Ennek egyik oka az lehet, hogy a nagyhatalmi flottajelenlét és konfrontáció is későn öltött kritikus méreteket. Földünk harmadik legnagyobb óceánja térségében él az emberiség csaknem egyharmada, több mint egymilliárd ember. Rendkívül jelentős stratégiai nyersanyagkészletek összpontosulnak a régióban: a kőolaj több mint 30 százaléka, a világ aranytermelésének mintegy 80, kaucsuk- termelésének 90 százaléka. A világ uránkészletének kétharmada, a tőkés világ gyémántkészleteinek majdnem 100 százaléka ebben a térségben található. A tengeri teherszállítás mintegy egynegyede jut az Indiaióceánra, amelyet évente több mint 50 ezer kereskedelmi hajó szel át. A térség biztonságának kérdése a hetvenes évek elejétől vált önálló és fontos kérdéssé. 142
