Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Pirityi Sándor: A haditengerészeti fegyverzet és tevékenység korlátozásáról
fenyegetik a nyugati világot, a sodródó jégtáblákra települt szovjet kutatóállomások és a jégtörők pedig ugyancsak a szovjet „hegemóniatörekvések” hordozói. Külön gond a NATO számára a Kola-félsziget. William Rogers amerikai tábornok, a tömb európai erőinek volt főparancsnoka nem egyszer elmondta, hogy a Szovjetunió itt építette ki a világ legnagyobb katonai támaszpontját: itt van tengeralattjáró flottájának nagy része, 22 repülőtéren itt állomásozik a szovjet nehézbombázók zöme, ez az Északi Flotta bázisa, és így tovább. „Ha a harmadik világháború kitörne, nagyon valószínű, hogy a Szovjetunió leginkább a Kola-félszigetről harcolna” — írta némi túlzással a The Times oslói tudósítója 1986 szeptemberében. A Szovjetunió északi tengeri határainak hossza 15 ezer kilométer. Ezzel természetesen nem mérhetők gazdasági, politikai és katonai érdekei, de indokolhatók biztonságpolitikai kezdeményezései és az érdeklődése, amelyet az északi együttműködés különböző területei iránt tanúsít. Aligha vitatható, hogy Norvégia, Dánia és Izland 1949-es belépése a NATO-ba egy sor biztonsági kérdést felvetett. Minthogy azonban Norvégia és Dánia elutasította az atom- és rakétafegyvereket, Svédországban és Finnországban nem voltak ilyenek, Moszkva már 1958 januárjában látott bizonyos feltételeket egy észak-európai atomfegyvermentes övezet kialakításához. Nagyjából ugyanekkor vetődött fel a Balti-tenger „béketengerré” nyilvánításának a gondolata. Urho Kekkonen finn köztársasági elnök 1963-ban konkrétan javasolt egy északi atomfegyvermentes övezetet, Olof Palme svéd miniszter- elnök pedig 1980-ban egy harctéri atomfegyverektől mentes közép-európai folyosót, amelynek északi csatlakozása is lehetett volna. Mauno Koivisto finn elnök 1986 októberében a Paasikivi Társaságban már konkrétan az északi tengereken folyó haditengerészeti tevékenység korlátozásáról, a bizalomerősítő intézkedések itteni bevezetéséről beszélt, norvég kormánytagok pedig nem egyszer szorgalmaztak többoldalú egyezményt a nyílt tengeri katonai incidensek megelőzéséről. Jegor Ligacsov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára 1986 őszén Finnországba látogatott és november 13-án Helsinkiben tartott sajtóértekezletén támogatásáról biztosította az északi országok kezdeményezéseit és újabb lépések lehetőségéről is beszélt. Bejelentette, hogy a Szovjetunió leszerelte közepes hatótávolságú rakétáinak a Kola-félszigeten levő indítóállásait, az ilyen rakéták indítóállásainak nagy részét a leningrádi és a balti körzetek területén, áthelyezett e körzetekből máshová néhány hadműveleti—harcászati rakétaosztályt. 140
